Úton 4: A Rajna mentén, Loreley és Würzburg

Szerintem mindenkinek van legalább egy olyan pillanat bármilyen utazás során, amely úgy igazából megragad, mert annyira jó. Olyan kerek és tökéletes, hogy annál már nem kell több. Amikor a Nap olyan késő nyárian szikrázik és az ég olyan magas-messzi kék. Városban vagy, a zörejek mégis elhalkulnak, melletted zúg a folyó, a napsugarak megvillannak a vízen. Csak úgy nézel ki a fejedből, előtted egy régi híd, körülötted szőlősorokkal tarka hegyek, fenn a hegyen pedig egy évszázados kastély tornyosul. Minden izmodat érzed, fáradt vagy, jó csak úgy ülni a langyos kövön és elmerengeni az aznap látott dolgokon... 

Ez a bizonyos pillanat számomra annak a napnak a végén volt, amikor a Rajna mentén utaztunk végig a buszunkkal, felmásztunk a Loreleyhoz és végül Würzburgba érkeztünk. Így történt.

A Rajna folyó 1230 km hosszú, és több országon is átfolyik, mire Hollandiában az Északi-tengerbe ömlik. Én még sosem jártam a Rajna mentén (kivéve Köln), azt azonban tudtam, hogy a német részen legendásan szép az út mellette, tele kastélyokkal. Nem kellett csalódnom: valóban, amint elhagytuk az autópályát, hogy lassabban haladhassunk a folyó mentén, szinte egymást érték a kastélyok a folyó mentén húzódó hegyeken! Nem túlzok, ha azt mondom, egy órás utunk alatt legalább 10 kastélyt láttunk... 

Romos kastély a hegyen

Kastély a víz közepén egy szigeten

És a szőlő közepén

Az időkorlát miatt csak egy kastélyt néztünk meg alaposan, a Marksburg kastélyt, amely azért különleges, mert (szinte) ő az egyetlen olyan kastély, amelyet soha nem romboltak vagy bombáztak le a történelem során, így több, mint 700 éve áll rendületlenül (ez Németországban nagy szó!). 

Ezt a képet nem mi csináltuk :-)

Ezt viszont igen, belül

A kastélyt ma egy alapítvány tartja fenn, ám van egy család, aki konkrétan ott lakik! Elképzeltem, amint megadják a címüket valakinek: "Hol laknak?" "A marksburgi kastélyban." :-)))

A kastélyból a kilátás egyébként mindkettőnket egyből a Dunakanyarra emlékeztetett, csak ott talán magasabbak a hegyek? :-)

  

A Rajna mentén a következő állomásunk "a Loreley" volt. A Loreley/Lorelei tulajdonképpen egy szikla neve, amely St. Goarshausentől nem messze található.

A kilátás a Loreley szikláról

E szikla mentén a legkeskenyebb és a legveszélyesebb a Rajna, ugyanis nagyon sok víz alatti szikla és áramlat nehezíti meg az erre utazó hajósok dolgát. Természetesen nagyon régen kialakult egy népi legenda, történet is, amelynek talán leghíresebb változatát  Heinrich Heine Lore-Ley című verséből ismerhetjük: a gyönyörű, elbűvölő hangon éneklő szirénről, aki énekével megbabonázza a hajósokat, hogy azok aztán a sziklákon hajótörést szenvedjenek... A szikla kb. 120 méterrel a vízszint felett áll, és gyönyörű a kilátás a veszélyes kanyarra. Ki gondolná, hogy itt egykor ilyen vadregényes dolgok történtek? ;-) Bónusz kérdés: vajon van-e kapcsolat a mondabeli Loreley és a Gilmore Girls Loreley-a közt? :-))

A Rajna-völgy után napunk utolsó állomása Würzburg volt. Én korábban még nem hallottam erről a városról, pedig csodaszép hely, egy afféle ékszeresdoboz :-) A Majna partján fekszik, egy hatalmas borvidék kellős közepén, csinos az óvárosa, és van egy hatalmas palotája is, mely az egyszerű Residenz névre hallgat, és melyet az érseknek, Johann Philipp Franz von Schönbornnak építettek. Sajnos, már későn értünk oda, hogy belülről is megnézhessük ezt a monumentális kastélyt:

Kívülről, nem általunk fényképezve

Ám a parkjában még barangoltunk egy kicsit, és a világ legaranyosabbra vágott fáit láttam ott:

Würzburgi napunkat egy 8 borból álló borkóstolással zártunk. Bár az embernek Németországról először a sör jut eszébe, ez a környék, a Rajna és a Majna vidéke (Frankónia, ahogy ők mondják) réges régi bortermelő vidék. A környező hegyek lejtői, a napsütés és a klíma nagyon kedveznek a szőlőnek, és különösen a környék fehérborai a kiemelkedőek. A borkóstolót a Bürgerspital - zum Heiligen Geist (a Szentlélekhez) nevű helyen tartották, mely birtokának alapítása egészen 1316-ig nyúlik vissza. Egy keresztény házaspár hozott itt létre egy olyan otthont, ahol szegények, idősek élhettek, de cserébe keresztényhez méltóan kellett viselkedniük, és a munkába is be-besegíteni. Munkájukért rendszeresen kaptak bort, ám ha nem megfelelően viselkedtek, vízzel hígították, vagy teljesen megvonták borukat :-)

Az esti borkóstolón a kezdő habzóbor után többféle száraz, és kicsit édesebb fehérbort kóstolhattunk, az egészen friss, gyümölcsös boroktól kezdve a komolyabb, idősebb borokig.

A sort egy desszertbor zárta, mely egészen édes volt. Nagyon élveztem, hogy volt egy szakértő előadó, aki minden borról beszélt, megmutatta, hogyan kell kóstolni, mit kell figyelni - eddig is szerettem a bort, ezután pedig még inkább! :-)

A borozás előtt pedig lesétáltunk a folyópartra Pistivel, és a langyos kövön ülve sütkéreztünk a napon, mind két elfáradt cica: semmi mozgás, hunyorgó szemek és csend. 

Nektek vannak, voltak ilyen pillanataitok?