Úton: Münster, Pumpernickel, Korn és az első "német" vacsora

A kirándulásunk (kvázi) live tudósítása sajnos nem teljesen sikerül, ugyanis nagyon-nagyon sűrű a programunk minden nap, és 3 napja Würzburgban sikerült ottfelejteni a laptopunk töltőjét is, ami nélkül ugyebár... ám nem kellett csalódnunk a németekben: az idegenvezetőnk egy telefonja után a hotel díjmentesen (!) utánunk küldte mai állomásunkra, Bambergbe a töltőt, ezzel megmentve minket az elektronika fájó hiányától :-) Ma van egy-két nyugis óránk , menni  már nem bírunk, így végre írhatok egy keveset.

Hamburg után Münster volt a következő állomásunk, amely egy kb. 270 ezer lakosú város Németország Észak-Rajna-Vesztfália tartományában. Érkezésünk előtt idegenvezetőnk elmesélte nekünk, hogy ez a város Németország biciklis fővárosaként van számon tartva, ugyanis a város közlekedésének több, mint 30 %-át a biciklisek adják! Ezt a különleges vonást egyből meg is tapasztalhattuk, ugyanis a városban sétálgatva hihetetlen mennyiségű biciklis cikázott minden irányba, nem kevés alkalommal minket is "veszélyeztetve" :-) Tényleg, külön felhívják a turisták figyelmét, hogy figyeljenek a biciklisekre, ne sétáljanak csak úgy ki a bicikliutakra, ilyesmi... bizony, nagyon csúnyán tudtak nézni a biciklisek, ha lassítaniuk kellett valami miatt... :-)

Der Kiepenkerl: az utazó / házaló kereskedők emlékére

A város történelméről és sok érdekes történetről egy profi idegenvezető mesélt nekünk, közben esett az eső, sütött a Nap, de mi kitartottunk! A túra végén beszélt még a város, illetve a vidék jellegzetes ételeiről is, és nem is csak beszélt róluk, hanem kóstolót is kaptunk!

Először a Pumpernickelt, a vidék híres kenyérféléjét kóstolhattuk meg - érdekes volt. Ez egy nagyon sötét barna, majdnem fekete rozskenyér, amelyet vékonyra szeletelve, vajjal (és/vagy sajttal) fogyasztanak a németek. 

Én kóstoltam már ilyesmit otthon is, de nem volt ugyanolyan, mint ez. Ez egy egész savanykás, mégis édes, majdnem karamell utóízű, tömör kenyér volt, amelyből csak nagyon keveset tudtam volna megenni, annyira tömény volt. 

Ahogy olvasom, elterjedt pl. kaviárral vagy lazaccal felszolgálni, biztosan az is nagyon finom, különleges. Ja, és a szó (egyik állítólagos) jelentése az idegenvezetőnk szerint a "szellentéssel" függ össze, ugyanis a rozs köztudottan jó hatással van az emésztésre, így a Pumpernickel is... (Pumpen = régi német szó "a tevékenységre", Nickel = kisfiú (?)) Természetesen, lehet, hogy ez már csak a turistáknak tálalt történet :-))

A kenyér után pedig egy jellegzetes német röviditalt is megkóstolhattuk, amely a Korn nevet viseli. Az ott nem derült ki számomra, hogy miből készül, ugyanis meglehetősen semleges, a pálinkánál sokkal jellegtelenebb íze volt, nem volt olyan erős sem. Utólag olvastam, hogy ez a tipikus német ital leginkább rozsból készül, de készülhet kukoricából vagy épp búzából is, és az alkoholtartalma kb. 32% körül van. A kóstolást speciális mintás fémkanalakból kellett végrehajtanunk, ugyanis régebben nem volt annyi pohár, hogy mindenkinek jusson, kanál azonban igen :-)

Hát így telt a münsteri napunk, amelyet este egy nagyon bőséges és finom, hagyományos német vacsorával zártunk le, a csoportunkkal. Erről majd még igyekszem képet elővarázsolni és pótolni :-) 

Pumpernickelt kóstoltatok-e már?