2009. szeptember 29., kedd

Bevándorlók ezeregyéjszakája - az autós mese


Tegnap lejárt a bérleti szerződésünk a Thrifty nevű autókölcsönzőnél, és több okból kifolyólag úgy döntöttünk, hogy nem bérelünk náluk autót még egy hónapra, hanem egy ismerősünk által ajánlott, és az interneten is sokak által dicsért Rent-A-Wreck nevű céghez fordulunk.

A Rent-A-Wreck (azaz, "bérelj egy roncsot") okosan rájátszik nevük jelentésére, és szlogenjük a következő: Don't Let the Name Fool You (azaz, "ne hagyd, hogy a név megtévesszen"). Természetesen, nem roncsokat lehet tőlük kölcsönözni, hanem egyszerűen megbízható, régebbi gyártmányú autókkal foglalkoznak, és kedvezőbbek az áraik is. Emellett nem számolnak fel napi 10 dollárt azért, ha én is vezetem az autót - szintén nem utolsó szempont.

Történt tehát, hogy ültünk a reptéren, ahová vissza kellett vinni a kocsit, és vártuk az emailekből már ismert Nash-t, hogy felvegyen minket, és elvigyen az új kölcsönzőbe. Nash piros Lexus-szal volt várható - ezt Pisti rendkívül bíztató előjelnek tartotta! :-) A piros Lexus megérkezett, benne emberünkkel - igaz, kicsit régi volt az autó, de formáját még teljesen tartotta :-)

És akkor ismerjétek meg Nash-t! Először is, nevét nem amerikaiasan-angolosan "nes"-nek ejtjük, hanem "nás"-nak, ugyanis ő egyiptomi, Kairóból származik. Decens, 50-es úriember, ingben, szemüvegben, arany karkötővel és különböző csüngő, szines díszekkel van felékesítve a kocsija belül. 30-40 perces utunk során kifejti, hogy klienseinek általában két lehetősége van, amíg vele utaznak: vagy alszanak, vagy beszélgetnek vele - olyan, hogy csendben üljenek egymás mellett, nincs. És ezt lassan el is hiszem.

Nash 1977 óta él az Egyesült Államokban, azt nem tudtuk meg, hogy miért jött ide, és hogyan lett legális bevándorló, de az lett, mert másképp nem dolgozhatna egy ilyen cégnél. Egyiptomban hegedűtanárként végzett, egy lányiskolában tanított 2 évig, majd úgy döntött, eljön az USÁba. Megismerkedett legjobb barátjának húgával, akivel szerelembe estek, és a lánykérés után nem sokkal, amint Nash megteremtette a körülményeket, megesküdtek, és a hölgy is követte férjét az Újvilágba (a felesége egyébként a szaudi nagykövetségen könyvelő).

Hősünk eleinte hegedűokatásból próbált megélni, de nem hozott elég pénzt. Mivel Nash - elmondása szerint - gyorsan tanult, bekerült egy bankba, ahol mindenféle feladatai voltak. Azonban egy barátja akkortájt autóértékesítőként dolgozott, és sokkal jobban keresett, mint Ő, így hát Nash is megpróbált bekerülni az autóiparba, mely előbb-utóbb sikerült is, barátja segítségével. A Nissannál kezdett, egyszerű értékesítőként, de egy év alatt menedzserré küzdötte fel magát, és több vezetői szintet is bejárt. Üzleti pályája sikereit azzal magyarázza, hogy a 80-as évek amerikai értékesítőinek bevett, agresszív, nyomulós stílusa helyett ő egy sokkal vásárlóközpontúbb, emberibb stratégiát alkalmazott. Számára a vevő elégedettsége (hoppá!) volt a legfontosabb, mert úgy gondolta (és valószínűleg jól tette), hogy így a legkedvezőbb a helyzet a vásárlásra. Mindezt teljesen elképzelhetőnek tartom, mert 30-40 perces beszélgetésünk során egy igazán kellemes embernek "ismerhettük" meg: olyannak, amilyennek egy keleti kereskedőt elképzelnék, természetesen csupán sztereotip olvasmány- és filmélményeim alapján. Mivel a foglalásunk megvolt, minket már nem kellett rábeszélnie semmire, de valószínűleg megvettük volna tőle a repülőszőnyeget is, ha arról van szó :-)

12 év után az autóiparban Nash úgy látta, nem éri meg tovább maradni, csökkennek az eladások, ezért megpályázta és meg is kapta jelenlegi munkahelyén állását. Mostanra már a Washington / Alexandria üzlet vezetője, és szerintem egész jó élete lehet.

Ikerlányai 17 évesek, nemsokára egyetemre mennek, és bár a hegedűt nem sikerült velük megszerettetnie, egyikőjük zongorázik, a másik pedig fest. Családjával rendszeresen járnak "templomba", saját vallásukat gyakorolni és közösségi életet élni, körülbelül 300-400 ezer egyiptomi él Virginia és Maryland államokban.

Az üzletben Nash, az autós hirdetések mellett árul is, különböző papiruszra festett képeket és egyéb, aranyozott egyiptomi dísztárgyakat.

Amikor megkérdeztük, melyik neki a "haza", azt mondta, mindkettő: az USA és Egyiptom is. Én valahogy mégis úgy gondolom, ő már inkább itt, az USÁban van itthon. Nash, az egyiptomi autókölcsönzős, aki kiakad, hogy Magyarországon csak 10 millió ember él, és még 30 év után is erős akcentusa van.

A kedvencem pedig ez volt - szószerint idézek, amikor a Lexusban utaztunk vele:

Nash (Pistinek): - What year is this car? What you think?
Pisti: - 1992.
Nash (elképedve): - How you know?
Pisti: - Why, isn't is 1992?
Nash (hitetlenül): - How you know, did I say?
Pisti: - No, I know this was made in 1992, right?
Nash (még mindig nem hiszi): Yes, but how you know?

Ekkor már nem bírtam, közbeszóltam, és elmondtam Nash-nak, hogy Pisti MINDENT tud a Lexusokról és a Toyotákról, és általában mindenről, ami gurul, repül vagy úszik, föld felett, alatt, stb... Nash itt egy darabig ledobta a láncot :-)))

1 megjegyzés:

Kata írta...

nekem ez is nagyon tetszett és eszembe is jutott egy itt a helpdesken előszeretettel használt (az egyik júzer által feltett) kérdés: you fix? :D no meg az elmaradhatatlan (spanyol ajkú júzertől) Thranx :-D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...