Brownie, biciklizés, Berlin

Tegnap két (jelenleg) berlini lakos (ezek mi vagyunk) úgy döntött, hogy a gyönyörű napos időre való tekintettel ezúttal nem csak sétálnak és tömegközlekednek, mint általában, hanem biciklit bérelnek, és keresztül-kasul kerekeznek Berlinben. A nap csodálatosan jól telt, Berlin a legszebb arcát mutatta: laza és pezsgő, konzervatív és újító, multikulti és mégis nagyon német, valamint zöld, zöld és zöld... Tekertünk, ettünk, napoztunk, csodálkoztunk, hogy itt az autósok mennyire vigyáznak a biciklisekre, és a nap végére jóleső fáradtsággal az izmainkban tértünk haza. Ja, és leégtünk, de nagyon, a karunkon, a nyakunkon - ez azért is meglepő, mert én nem szoktam leégni, és általában a naptejet sem felejtjük el magunkkal vinni...

Mivel tegnap kisportoltuk magunkat, és a bőrünknek sem árt egy kis nyugalom, ma csak itthon voltunk, tevékenykedtünk, ki-ki a maga módján. Én például sütöttem egy szuper brownie-t, ugyanis az utóbbi pár hónapban valahogy annyi bűnrossz brownie-t kóstoltunk itt-ott, hogy felhúztam magam, amikor Pisti az egyikre azt mondta, hogy ez finom... Ő ugyanis még nem evett rendes, tisztességes, kívül picit kemény, belül puha, krémes, valódi csokiból készült brownie-t - nem is tudom, ez hogy alakulhatott így? :-) Mindenesetre ma, az első falatnál megérezte a különbséget, és közölte, hogy "na eez, tényleg finom". Klasszikus, egyszerű és nagyon csokis... 

Szeretitek a brownie-t?

Hozzávalók:

- 150 g étcsokoládé

- 113 g vaj

- 15 g kakaópor

- 200 g cukor

- 1 tk vaníliakivonat

- 3 tojás

- 95 g liszt

- csipet só

- csokidarabok, vagy diódarabok - ha szeretnénk

Egy 20 cm x 20 cm-es tepsit vagy sütőtálat kenjünk ki vajjal, és az aljára tegyünk sütőpapírt is. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.

A csokit törjük apró darabokra, és a vajjal együtt olvasszuk meg gőz fölött. Ha szép, sima már az olvadt vajas csoki, vegyük le a gőzről, és adjuk hozzá a cukrot és a kakaóport. Alaposan keverjük el. Ezután adjuk hozzá a vaníliát is, és a tojásokat, egyesével, minden hozzáadás után jó alaposan átkeverve. Végül adjuk a keverékhez a lisztet és a sót, valamint az extra csokidarabokat, vagy diódarabokat, ha használjuk, és keverjük össze az egészet.

Öntsük a masszát az előkészített tepsibe, és süssük 20-25-30 percig. Az eredeti szerint 25-30 perc, de én már kb. 20 perc után jónak ítéltem. Arra kell figyelni, hogy a sütési idő vége felé, ha egy fogpiszkálót a brownie közepébe szúrunk, NE tisztán jöjjön ki, hanem legyen rajta morzsa, csokis massza. Így tudjuk csak elérni a kívánt, nem száraz brownie-állagot, ettől nem marad nyers a tészta, csak finom puha. Szerintem a brownie halála a száraz belső, tényleg nagyon figyeljünk rá. 

Ha kész, hűtsük, és szobahőmérsékleten, vagy hidegen tálaljuk. Elvetemültebbek amerikai módra vaníliafagyival is tálalhatják - nekem az már túl sok lenne :-) Elvileg fagyasztható is.

A recept innen származik.

Diós-kávés torta egy különleges születésnapra

Imádom a születésnapokat, szeretek meglepetéseket kitervelni, lufikat fújni titokban, ajándékot adni, tortát sütni és gyertyát gyújtani, és fényképezni, amikor az ünnepelt elfújja a lángokat... Tegnap mindezt meg is csináltam, ugyanis a Pisti születésnapját ünnepeltük, bizony-bizony. :-)  

E bizonyos férjnek azonban egyáltalán nem volt könnyű születésnapi tortát találni. Nem igazán tömény csoki-imádó, se nem gyümölcstorta-rajongó, inkább a krémeket, habokat és az aprósütiket szereti, tavaly is profiterol-golyókat kért torta helyett... Időről-időre keresgéltem hát, nézelődtem, és mindig kérdezgettem, mit szólna ehhez, vagy ahhoz a tortához, lehetőleg képpel együtt prezentálva. Konkrét választ sosem kaptam, a következőket viszont igen: "én tényleg nem tudom", "úgyis finom lesz", "ez jó, mert van benne krém", "ez oroszkrém torta?", "a kávét azt nagyon szeretem", "nagymama diós tortája milyen finom volt", "az jó kis tejszínhabos", és így tovább. Lassan-lassan összeállt a kép: diós-kávés krémes torta lesz a befutó... Az ünnepelt jóváhagyta, én megvalósítottam, és ma meg is kóstoltuk: nagyon-nagyon-nagyon.....JÓ! :-)

Boldog születésnapot hát még egyszer, Pistukám!!!!

Hozzávalók:

A tésztához:

- 225 g vaj

- 225 g cukor (édesítő)

- 4 tojás

- 50 ml erős feketekávé

- 225 g liszt 

- 2 tk sütőpor

- csipet só

- 75 g dió, durvára vágva

A krémhez:

- 250 g mascarpone

- 200 g krémsajt

- ízlés szerint pár ek cukor (vagy édesítő)

- 50 ml kávé

És diódarabok a díszítéshez.

A torta alapját vagy két külön 20 cm-es tortaformában kell megsütni, vagy egyben, de két fordulóban. Én két fordulóban sütöttem meg a tésztát, és mivel minden alapanyag felezhető mennyiségű, kétszerre kevertem ki a tésztát, és szépen egymás után sültek ki.

A tésztához először habosra keverjük a vajat a cukorral, amíg halvány és egészen krémes nem lesz. Ekkor keverés közben hozzáadjuk egyesével a tojásokat, és mindegyik után jó alaposan kikeverjük. Hozzáöntjük a kávét is, és keverjük. Végül hozzáadjuk a keverékhez a lisztet, sütőport, sót és diót is, és átkeverjük. 

Sütőpapírral kibélelt és kivajazott tortaformába öntjük a tésztát, elsimítjuk. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, amíg szép aranybarna színű lesz, és a közepébe szúrt tű / fogpiszkáló tisztán jön ki. (Az eredeti recept 25-30 perc sütési időt ír, nekem ennyi idő alatt kormosra égett volna.) Ha megsült, kicsit a formájában, majd rácson hagyjuk kihűlni a tésztát. (ne próbáljuk forrón kivarázsolni, mert elrepedhet - én így jártam az elsővel...) A tésztákat akár egy nappal a torta tálalása előtt is meg lehet sütni, lefóliázva elállnak.

A krémhez keverjük simára a mascarponét és a krémsajtot a cukorral és a kávéval, majd durván a felét kenjük a tortalapok közé, a többi krémmel pedig vonjuk be (szépen) a tortát kívülről. A tetejét díszítsük nagyobb diódarabokkal, vagy bármivel, amit jónak gondolunk. A gyertyák is szépen megállnak benne. 

Ez a torta nem émelyítően édes, a kávé és a mascarpone nagyon jól kiegészítik egymást benne, és a dió sem lóg ki a sorból. Mivel azonban az összhatás elég tömény, érdemes először inkább vékonyabb szeleteket vágni belőle, és aztán repetázni, ha még fér... :-)

Ti szeretitek a szülinapokat? :-)

A torta alapreceptje innen származik.

Zserbó - az első

Életem első zserbóját a múlt héten sütöttem meg, ugyanis a nyelvtanfolyamot, ahová jártam, egy kis közös eszem-iszommal zártuk, mindenki hozott valamit olyat, ami a saját országára jellemző. Kóstoltam japán, thai, kínai és olasz kajákat, laza hangulatban telt a délelőtt, jót beszélgettünk a többiekkel. Ki gondolná, hogy ilyen tökéletlen nyelvtudással is milyen jól el lehet csevegni a jófej emberekkel? :-)

A zserbót eléggé magyar süteménynek tartom, és bevállaltam a kockázatot, hogy most először készítem - szerencsére jól sikerült! Darált dió keresésem kálváriájával nem untatlak titeket, legyen elég annyi, hogy nagyon sok boltban jártam, és darálva sehol sem találtam (találtam viszont darált mogyorót, mandulát, és mindenféle egzotikus dolgot). Végül itthon, manuális (késes) aprítással és konyharuhán keresztüli rombolással állítottam elő a (majdnem) megfelelőre darált diót. Bolti sárgabaracklekvárt használtam, mert az otthonról hozott, házi készítésű már elfogyott rég, de így is jó ízű lett. 

Tiramisu, japán rizses valami és thai tészta - a többiek művei...

A receptért nagy köszönettel tartozom Dóri nevű olvasómnak, aki Londonból szokott hozzám ellátogatni - ő már sokszor sütött e recept alapján kint zserbót, mindig nagy sikerrel: nem is csodálkozom, ugyanis tényleg nagyon jó kis zserbó lett! KÖSZI DÓRI!!! A csoportnak ízlett, Pisti szerint is nagyon jó lett, talán legközelebb még a csokimázat kell egy kicsit tökéletesíteni, mert az most helyenként megrepedezett, de ez már csak részletkérdés.

Annak, aki karácsonyra valami hagyományosat (is) tervez, szeretettel ajánlom akár ezt a receptet, vagy a korábbi mézes zserbó receptet, mindkettő nagyon-nagyon finom.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 45 dkg liszt

- 20 dkg vaj (zsír)

- 5 dkg cukor

- 1 tojássárga

- 2 dkg élesztő (friss, vagy 2 tk száraz)

- csipet só

- 1-1,5 dl tej

A töltelékhez:

- egy kisebb üveg (lehetőleg házi, sűrű) sárgabaracklekvár

- darált dió, cukorral elkeverve, amelybe reszeljünk egy kevés citromhéjat is

A tetejére:

- 20 dkg jó minőségű étcsoki (és egy kevés olaj)

Az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk (a szárazélesztőt is lehet). Amíg az élesztő dolgozik, a liszthez hozzáadjuk a sót, majd belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot és tojást. Ezután hozzáadjuk az élesztős tejet, és összegyúrjuk. Nem muszáj elsőre az összes tejet hozzáadni, ahogy érezzük a tészta állagán, ha túl száraz, értelemszerűen kell még hozzá tej. Nekem nagyon hamar összeállt egy jól kezelhető, ruganyos tésztává, nem szakadt, nem ragadt a nyújtáskor sem.

A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk (érdemes lemérni), és egészen szép vékonyra nyújtjuk a gombócokat. Kivajazott tepsibe rakjuk az első lapot, és jó alaposan megkenjük a baracklekvárral, amelyre jó sok cukros diót szórunk. Ezt a rétegezést ismételjük az utolsó lap tésztáig. Az utolsó lapot rárakjuk, megszurkáljuk villával, és sülés előtt egy órát hagyjuk még állni-kelni.

180°C-os sütőben 35-45 perc alatt elkészül. Érdemes egy nappal a tálalás előtt elkészíteni, mert ennyi idő alatt érik-puhul igazán össze a süti. 

A csokimázhoz olvasszuk meg a csokit (gőz fölött vagy mikróban), és adjunk hozzá 2 evőkanál olajat, vagy vajat. Kenjük a zserbóra, és hagyjuk megszáradni. 

A zserbót ki szereti még? Valaki? Senki? :-)

Csúnya, de finom: teljes kiőrlésű kekszek

Délután Pisti ücsörgött a szobában, és megkérdezte, hogy milyen illatot érezhet a készülő lecsó illata mellett? (Azért nagy szó, hogy egyáltalán bármilyen más illatot is megérzett a lecsó mellett, mert az az egyik örök-favoritja...) A sülő dió-mandula-vanília illata egy kevésbé szép, viszont annál finomabb kekszből szállingózott, kicsit még talán az advent hangulatát is idézve.

Olyan kekszet akartam sütni, amely teljes kiőrlésű lisztből készül, és lehetőleg cukorhegyek nélkül. A végeredmény egy kicsit a "zabfalatok" nevű kekszre emlékeztet, persze, a zab-rész nélkül :-) Mivel mindenféle egészséges dolgok vannak benne, és teljes kiőrlésű liszt az alapja, ez a keksz leginkább csak jót tehet a testünknek - persze, nem kell az összeset megenni egyszerre. :-)  

 

Én csak egy pohár hideg tejet innék mellé, de tea, vagy kávé mellé is egész jól illik.

Hozzávalók:

- 145 g teljes kiőrlésű (búza)liszt

- 75 g tönkölyliszt (vagy sima fehérliszt)

- két jó marék dió, durvára darálva

- pár szem mandula, durvára darálva

- csipet só

- 1 tk sütőpor

- 100 g barnacukor, vagy édesítő

- 1 narancs leve (vagy 1 dl. almaszósz)

- 3 ek olaj

- 1 tk vaníliakivonat (aroma)

A liszteket, diót, mandulát, sót, sütőport egy nagyobb tálban összekeverjük. Egy másik tálban összekeverjük a cukrot, a narancs levét, az olajat és a vaníliakivonatot. A száraz hozzávalókhoz adjuk a folyékonyakat, és jól összekeverjük, gyúrjuk, amíg összeáll a tészta. 30 percre tegyük lefedve a hűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.

Egy sütőpapírral bélelt tepsire formázzunk a tésztából kis gömböket, és lapítsuk le őket egy villával, vagy kézzel, formázzunk szép kekszeket. Díszítésként mandula, vagy diódarabokat, esetleg étcsokidarabkákat rakjunk a kekszekre.

25-30 percig süssük őket, amíg szép színűre sülnek. Hűtsük le rácson, és zárt dobozban tároljuk. 

Van kedvenc sütitek, ami nem túl szép, viszont fincsi? :-)

Ihlet innen.

"Ujjlenyomat" sütik - Thumbprint Cookies

Újra itt van, újra itt van, újra itt van... na ki? Bori. És prezentál nektek egy szuper aprósütemény receptet, melyet elkészíteni könnyű, gyorsan megenni pedig még annál is könnyebb :-)

Az "ujjlenyomat" süti, meglepő módon, onnan kapja nevét, hogy a hüvelykujjunkat használjuk a végleges forma eléréséhez. Később majd kifejtem.

Hozzávalók:

- 100 g őrölt dió/mogyoró/mandula/pekándió...
- 113 g szobahőmérsékletű vaj
- 50 g cukor
- 1 nagyobb tojás, szétválasztva
- 1/2 tk vanília kivonat (aroma)
- 140 g liszt
- egy csipet só
- kedvenc lekvár vagy dzsem a töltelékhez


Terítsük el egyenletesen a diót/mogyorót/... egy sütőlapon, és 180 °C-os sütőben pirítsuk őket kb 8-10 percig, amíg kicsit megbarnulnak és elkezdik az aromájukat éreztetni. Ha kész, egy konyharuhára öntsük ki őket, takarjuk be és hagyjuk pár percig gőzölődni. Ezután finoman dörzsöljük át őket a konyharuhával, hogy a héjakat eltávolítsuk, és így a keserű ízt kiiktassuk.



Aprítsuk késsel vagy robotgéppel finomra az általunk választott csonthéjast és helyezzük egy tányérra, amíg felhasználásra kerülnek.

A 180 °C-os sütő hőmérsékletét tartsuk fenn, és készítsünk elő egy sütőpapírral bélelt sütőlapot.

Egy keverőtálban keverjük habosra a vajat a cukorral (kézzel vagy géppel, legalább 2-3 percig). Adjuk a masszához a tojás sárgáját és a vanília kivonatot, keverjük amíg homogénné válik.

Egy külön tálban keverjük össze a lisztet és a sót, majd adjuk a lisztes keveréket a tojásos-vajas keverékhez. Mixeljük, amíg épp csak összeáll, ne vigyük túlzásba. Ha túl puha lenne a tészta a formázáshoz, tegyük 30 percre a hűtőbe.

A tojásfehérjét verjük fel laza habbá. Formázzunk a tésztából 2,5 cm átmérőjű golyókat, görgessük meg őket a habban és utána a diós/mogyorós/... keverékben és helyezzük őket a sütőlapra.



Miután felsorakoztak a golyók, jön az óvodai foglalkoztató: nyomjunk hüvelykujjunkkal kis mélyedéseket a golyók közepébe! Igazán jó érzés :-) Ha ezzel is megvagyunk, kiskanállal adagoljunk lekvárt a lenyomatokba, és tegyük be őket sülni, 13-15 percig, vagy amíg szép aranybarnára pirulnak kívül.


Fémrácson hagyjuk őket kihűlni, és fogyasszuk teával, kávéval vagy csak magában. Bon appetit!

A recept innen származik.