Diós-kávés torta egy különleges születésnapra

Imádom a születésnapokat, szeretek meglepetéseket kitervelni, lufikat fújni titokban, ajándékot adni, tortát sütni és gyertyát gyújtani, és fényképezni, amikor az ünnepelt elfújja a lángokat... Tegnap mindezt meg is csináltam, ugyanis a Pisti születésnapját ünnepeltük, bizony-bizony. :-)  

E bizonyos férjnek azonban egyáltalán nem volt könnyű születésnapi tortát találni. Nem igazán tömény csoki-imádó, se nem gyümölcstorta-rajongó, inkább a krémeket, habokat és az aprósütiket szereti, tavaly is profiterol-golyókat kért torta helyett... Időről-időre keresgéltem hát, nézelődtem, és mindig kérdezgettem, mit szólna ehhez, vagy ahhoz a tortához, lehetőleg képpel együtt prezentálva. Konkrét választ sosem kaptam, a következőket viszont igen: "én tényleg nem tudom", "úgyis finom lesz", "ez jó, mert van benne krém", "ez oroszkrém torta?", "a kávét azt nagyon szeretem", "nagymama diós tortája milyen finom volt", "az jó kis tejszínhabos", és így tovább. Lassan-lassan összeállt a kép: diós-kávés krémes torta lesz a befutó... Az ünnepelt jóváhagyta, én megvalósítottam, és ma meg is kóstoltuk: nagyon-nagyon-nagyon.....JÓ! :-)

Boldog születésnapot hát még egyszer, Pistukám!!!!

Hozzávalók:

A tésztához:

- 225 g vaj

- 225 g cukor (édesítő)

- 4 tojás

- 50 ml erős feketekávé

- 225 g liszt 

- 2 tk sütőpor

- csipet só

- 75 g dió, durvára vágva

A krémhez:

- 250 g mascarpone

- 200 g krémsajt

- ízlés szerint pár ek cukor (vagy édesítő)

- 50 ml kávé

És diódarabok a díszítéshez.

A torta alapját vagy két külön 20 cm-es tortaformában kell megsütni, vagy egyben, de két fordulóban. Én két fordulóban sütöttem meg a tésztát, és mivel minden alapanyag felezhető mennyiségű, kétszerre kevertem ki a tésztát, és szépen egymás után sültek ki.

A tésztához először habosra keverjük a vajat a cukorral, amíg halvány és egészen krémes nem lesz. Ekkor keverés közben hozzáadjuk egyesével a tojásokat, és mindegyik után jó alaposan kikeverjük. Hozzáöntjük a kávét is, és keverjük. Végül hozzáadjuk a keverékhez a lisztet, sütőport, sót és diót is, és átkeverjük. 

Sütőpapírral kibélelt és kivajazott tortaformába öntjük a tésztát, elsimítjuk. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, amíg szép aranybarna színű lesz, és a közepébe szúrt tű / fogpiszkáló tisztán jön ki. (Az eredeti recept 25-30 perc sütési időt ír, nekem ennyi idő alatt kormosra égett volna.) Ha megsült, kicsit a formájában, majd rácson hagyjuk kihűlni a tésztát. (ne próbáljuk forrón kivarázsolni, mert elrepedhet - én így jártam az elsővel...) A tésztákat akár egy nappal a torta tálalása előtt is meg lehet sütni, lefóliázva elállnak.

A krémhez keverjük simára a mascarponét és a krémsajtot a cukorral és a kávéval, majd durván a felét kenjük a tortalapok közé, a többi krémmel pedig vonjuk be (szépen) a tortát kívülről. A tetejét díszítsük nagyobb diódarabokkal, vagy bármivel, amit jónak gondolunk. A gyertyák is szépen megállnak benne. 

Ez a torta nem émelyítően édes, a kávé és a mascarpone nagyon jól kiegészítik egymást benne, és a dió sem lóg ki a sorból. Mivel azonban az összhatás elég tömény, érdemes először inkább vékonyabb szeleteket vágni belőle, és aztán repetázni, ha még fér... :-)

Ti szeretitek a szülinapokat? :-)

A torta alapreceptje innen származik.

Scone: krémmel és málnalekvárral.....

Van az úgy, hogy bizonyos férjek elkészülnek végre a leendő könyvük kéziratával. Ez a hosszadalmas folyamat ám a végére ki is meríti őket nagyon, és amikor végre postára adják a művet, majd hazaesnek, csak rájuk kell nézni, és egyből előtör a "mitfőzzeknekedhogyjobblegyen"-üzemmód... :-) 

A tökély

Terápiás sétánk után ma a két duci hölgy receptje alapján sütöttem meg ezt a pompás és egyszerű édességet, melynek gusztusos fotóját már előző este kifigyelte eme bizonyos férj - tényleg szemet gyönyörködtető, ahogy a finomra sült kis sütik közt a habos, fehér krém és az élénkpiros lekvár adja a kontrasztot... 

A scone egyébként hagyományos, nagyon angolszász sütemény, melyet jellemzően a délutáni tea mellé szolgálnak fel, dzsemmel vagy mézzel, és egy sűrű, zsíros, selymes tejszín-szerű krémmel (angolul clotted cream, nem tudok magyar megfelelőt). Ez a tipikus "cream-tea", azaz tea, mellé valamilyen tejszínes-krémes finomsággal.

A scone nagyon könnyű, légies, a krém és a lekvár szuper egyensúlyban biztosítják a krémes-édes és a gyümölcsös arányt - mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom, hogy próbálja ki, hiszen max. 20 perc alatt elkészül, és bizonyos férjek szerint "az új kedvenc" kategóriába is sorolható, ami nagy szó! :-)

Hozzávalók:

- 220 g liszt

- 10 g sütőpor

- csipet só

- 55 g vaj

- 55 g cukor

- 150 ml tej

A krémhez: (ha nincs a közelünkben clotted cream)

-130 g mascarpone

- 1 dl tejszín

- csepp vanília

- 2-3 ek cukor (ízlés szerint)

- kevés reszelt citromhéj (opcionális)

A tálaláshoz: valamilyen piros lekvár/dzsem, lehetőleg házi, vagy méz

A lisztet, sütőport, cukrot és sót egy nagyobb tálban keverjük össze, és adjuk hozzá a vajat. Morzsoljuk össze a vajat és a lisztes keveréket, amíg szép "morzsás" lesz. Adjuk hozzá a tejet, és egy nagyobb kanállal dolgozzuk össze a tésztát, majd vékonyan lisztezett felületre kiborítva óvatosan gyúrjuk át. Nem kell túlgyúrni, csak épp, amíg szépen összeáll. Könnyű tésztát kapunk. 

Nyomogassuk ki a kezünkkel kb. 2 cm vastagra a tésztát, és 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval, vagy hasonló méretű kispohárral szaggassunk köröket. Helyezzük a köröket zsírozott-lisztezett tepsire, és kenjünk meg a tetejüket tejjel. 

220°C-ra előmelegített sütőben süssük őket 10 percig, vagy amíg aranybarna színűek lesznek és szépen megemelkednek.

A krémhez helyezzük a hozzávalókat egy nagyobb tálba, és habverővel vagy robotgéppel keverjük őket "habosra" - egy jól kenhető, kicsit sűrűbb krém lesz az eredmény.

Tálalni még langyosan a legérdemesebb, egy apró sütit kettévágva, krémmel megkenve, lekvárral színezve és a süti tetejével befejezve. Mennyei!

Ettetek már scone-t?

Epres-mascarponés cheesecake-utánérzés

Na ez aztán a cifra cím egy voltaképpen pofonegyszerű desszertnek! :-) Az okok, amiért létrejött:

- (még mindig) imádom az epret
- mostanra már olcsó is lett, a piacokon mindenfelé kapható
- igazi, finom nyár-ízű és illatú
- Pisti szereti az általa "pohárhabnak" titulált desszerteket, és felvetette, hogy csinálhatnék már valami ilyesmit.


A cheesecake-utánérzés pedig azért van, mert a poharak aljára egy kevés vajaskeksz-morzsa került, mely a mascarponés krémmel együtt kanalazva valóban hasonlít egy kicsit az ominózus torta ízére. :-)


Hozzávalók: (2 személyre)

- 6-7 ek mascarpone
- 2-3 ek cukor
- 1 dl tejszín
- pár csepp vaníliakivonat (aroma)
- 4-5 (vajas)keksz (de lehetne kakaós, teljes kiőrlésű... is)
- 8-10 szem eper (mennyiség ízlés szerint)

A mascarponét hagyjuk, hogy szobahőmérsékletre melegedjen, mert így válik könnyen kezelhetővé. Hozzáadjuk a cukrot, vaníliakivonatot és jól elkeverjük. A tejszínből könnyű habot "varázsolunk", és óvatosan a mascarponés krémhez keverjük. Én most kézi habverővel ügyetlenkedtem, ugyanis nem akartam elővenni a gépet...

A poharak aljába durvára törjük a kekszet, rákanalazzuk a krémet és az eprekkel díszítjük.

Gyors és nagyon nyári finomság, ráadásul megint azt mondom, hogy más gyümölcsökkel is simán elkészíthető!

Ahogy visszaolvastam a bejegyzést, kicsit megmosolyogtam ezt a két személyre felsorolt, "hatalmas" mennyiségekből álló listát - de hát mi most ennyien vagyunk :-)

Két személyre főzni tudtok-e / szerettek-e vagy sem? :-)