Tésztasaláta sült paradicsommal és baconnel - melegen

Nem ismerek embert, aki ne szeretné a tésztaételeket, akár magyaros vonalon (mákos, túrós, diós, grízes), akár például olaszos vonalon indulunk, és akkor a kínai, japán, thai és egyéb klasszikusokat még nem is említettem. Mi is lelkes tagjai vagyunk a tésztaevők (képzeletbeli) klubjának: gyorsan elkészíthető, rendkívül sok módon variálható, egészséges (is lehet), és finom. A tészta halála azonban az, ha túlfőzik, nem hiába hallani mindig a tésztamester olaszok varázsszavát: "al dente", azaz "harapnivaló", "épp megfőtt, de ne túl puha" legyen az a tészta, úgy marad meg az igazi íze, jellege. Az al dente állag elérése egyébként nem valami nagy ördöngősség, csak a tészta zacskójára írt elkészítési időt kell figyelembe venni, bő, lobogó vízben főzni a tésztát, és főleg: kóstolni, kóstolni, kóstolni. Ha már kívül puha, de még belül érzünk egy olyan "harapnivaló" részt, kész is, nem kell tovább várni. Pisti régebben sokat piszkált ezzel az "al dente mániámmal", ugyanis ő is (sok más emberrel egyetemben) egy tipikusan tésztát-túlfőző-nagyi konyháján nevelkedett (aki egyébként sok más fogást istenien főz, természetesen), de mostanra már megértette és észre is veszi, hogy mi a különbség. Az pedig, hogy a nem túlfőtt tészta glikémiás indexe jobb, mint a túlfőtté, már csak hab a tésztán tortán. :-)

Ma mindenesetre hoztam nektek egy olaszos-jellegű tésztasalátát, melyet a sütőben együtt sült paradicsom és fokhagyma emelnek egy magasabb szintre, a bacon már csak egy kis ráadás :-) Feta, olajbogyó és bazsalikom, folytassam tovább??? :-)

Hozzávalók: (4 személyre)

- 400 g koktélparadicsom

- 6 gerezd fokhagyma

- olívaolaj

- 400 g rövid tészta (penne, rigatoni, stb)

- 12-15 szelet bacon (füstölt szalonna)

- 150 g fetasajt

- 75 g fekete olajbogyó

- 1 marék bazsalikomlevél

A sütőt melegítsük elő 180°C-ra. A koktélparadicsomot és a fokhagymát egy tepsibe tesszük, kevés olajjal meglocsoljuk, sózzuk-borsozzuk, gyorsan átkeverjük, és 15-20 percig sütjük. Ezalatt a paradicsomok és a fokhagymák megpuhulnak.

Amíg a sütő dolgozik, főzzük meg a tésztát a csomagoláson jelzett módon.

Egy serpenyőben pár csepp olajon pirítsuk meg a bacont (szalonnát), amíg jó ropogós lesz (4-5 perc), majd itassuk le a fölösleges zsírt róluk. Egy kevés tésztát tegyünk a szalonnazsíros tepsibe, mozgassuk körbe, hogy az értékes szaft kárba ne vesszen. 

Egy nagyobb tálban keverjük össze a tésztát, a darabokra vágott bacont, a sült paradicsomokat, a fetát és az olajbogyókat. A fokhagymákat nyomjuk ki a tepsibe, amelyben sültek, és a paradicsomos-sütős olajjal keverjük össze. Ezt a fokhagymás olajat öntsük a tésztasalátára, és keverjük az egészet jó alaposan össze. 

Tálaláshoz friss bazsalikomlevelekkel szórjuk meg, és melegen fogyasszuk.

Egy nagyon friss csirkehúsos saláta

Hát, ez a saláta olyan, de olyan nagyon egyben van, hogy már akár a tökéletes jelzővel is illethetném! Tegnapelőtt töprengtem ugyan egy kicsit magamban, miközben a hozzávalókat aprítottam a nyugis esti konyhában, hogy vajon nem lesz bele sok ennyi szárzeller? És az öntet elég intenzív ízű lesz? Tegnap, amint megkóstoltuk, minden kétségem eltűnt, és maradt egy nagyon finom, friss ízű húsos-zöldséges saláta, mely nem csak magában, hanem például megpirított barna kenyérrel is jó amolyan angolszász "sandwich-lunch"-ként, vagy vacsoraként, vagy reggeliként.... :-)

A recept eredetijében (Pioneer Woman) az édes vonalat szőlő képviseli, mivel azonban nincs még nyár vége, sem ősz, nem vettem (kitudjahonnanésmilyen) szőlőt, hanem egyszerűen egy almával helyettesítettem. Nagyon szuper lett így is. Az a jó ebben a salátában, hogy tulajdonképpen mindenki ízlése szerint bővítheti (szűkítheti) a hozzávalókat, talán csak arra érdemes figyelni, hogy legyen benne mindig valami roppanósabb összetevő, ami a hús és az öntet puhaságát ellensúlyozza. Lehetne bele diót, kesudiót rakni, vagy akár krumplit is, esetleg répát, sajtot, stb...

Hozzávalók:

- 2 egész csirkecomb (vagy annak megfelelő mennyiségű, másfajta csirkehús, kimaradt főtthús)

- 2-3 szár szárzeller

- 3-4 vékony újhagyma

- 1 kisebb alma (szőlőszemek)

- bő 1 dl majonéz

- bő 1 dl joghurt (tejföl)

- só, bors

- 2 ek citromlé

- 1 ek (barna)cukor (vagy édesítő)

- kisebb marék apróra vágott kapor

A csirkehúst megmossuk, és annyi vízben, amennyi bőven elfedi, megfőzzük: felforraljuk, majd lassú tűzön kb. 1 óráig főzzük. Én most csirkecombból csináltam, mert az szaftosabb, mint a melle, de biztosan más részekkel is működhet. Ha megfőtt a csirke, egy-két villával, vagy kézzel leszedegetjük a csontról a húst, és apróbb darabokra vágjuk. A bőrre most nem lesz szükség.

A zellerszárakat, almát, újhagymát megmossuk és megtisztítjuk, majd felaprítjuk, szeleteljük. Egy nagyobb tálba rakjuk a zöldségeket, majd a húst is mellé. Összevágjuk a kaprot, és azt is hozzáadjuk.

Egy kisebb tálkában keverjük össze az öntet hozzávalóit is: majonéz, joghurt, só, bors, citromlé, cukor, és kóstoljuk is meg, hogy jó lesz-e. Sót lehet bőségesen használni, ugyanis a húst egyáltalán nem sóztuk korábban.

A zöldfűszerekkel is variálhatunk egyébként, nem muszáj kaprot használni, ki mit szeret, csak friss legyen.

Ha jó az öntet, öntsük a salátára, és keverjük át alaposan. Legalább 3-4 órán át, de inkább egy éjszakán át érdemes pihentetni, hogy jól összeérjenek az ízek. 

Ahogy fent említettem, mi pirított barnakenyérrel ettük (és akár egy pár szem csipszet is lehet mellé biggyeszteni), de magában is zseniális, vagy bármilyen péksüteménnyel kísérve. Megéri kipróbálni!!!

Almás-ricottás muffin - mert már nem trendi (?)

Sütöttem egy adag muffint, és tiszta szerencse, hogy keresgéléseim közben ráakadtam a HVG Gasztro rovatának egy cikkére, mely egy befolyásos amerikai gasztro-figura 2011-es előrejelzéseit összegzi. Ebből megtudhattam, hogy "annyira 2010" vagyok, mivel a muffin (és a cupcake) 2011-ben már lejárt lemeznek számít. Ráadásként még azt is megtudtam, hogy a muffin "időzített kalóriabomba és módosíthatatlan valamely egészségesebb variációra", ezért is bukik meg idén. Puff neki! - hogy Pisti mamáját idézzem. Bár kíváncsi leszek én erre...

Ja, a cikk szerint 2011-ben a pie, azaz a pite a divat - ezzel nincs semmi bajom, szeretjük a pitét. De: a pite mióta nem kalóriabomba? És mióta módosítható egészségesebb variációra, a muffinnal szemben, mely viszont egyáltalán nem? (A cikk egy-két más pontjával egyetértettem.)

Az, hogy egy muffin kalóriabomba, igaz is lehet, meg nem is. Igaz, mert mint minden más ételben, egy muffinban is van kalória, hogy ezt így most tisztázzam... Ugyanakkor nem feltétlenül igaz. Sok muffin nem a csokis-vajas-cukros-csokidarabos-porcukros-bevonatos vonalat erősíti, hanem például édesítővel is elkészíthető, én már számtalan alkalommal sütöttem így, egyből nagyot változik a kalória mennyisége. És akkor még a számtalan sós muffinról nem is beszéltünk! Egy-egy jó muffin reggelire vagy tízóraira is ehető, így nem fölösleges kalóriának, hanem normális ételnek számít.

Az pedig, hogy a muffinnak nem készíthető egészségesebb variációja.... Nem igaz. Használjunk teljes kiőrlésű lisztet, répát, almát, sütőtököt, bogyós gyümölcsöket, barna cukrot, diót, citromot, olajat, banánt, túrót, ricottát, joghurtot - a végtelenségig sorolhatnám az egészségesebbnél-egészségesebb hozzávalókat, melyek mind egy-egy jó kis muffin összetevői lehetnek.

Így hát remélem, elnézitek nekem, hogy egy ilyen lejárt dologról írok, de nekünk, ódivatú fogyasztóknak nagyon bejött :-) Kallódó almák tökéletes felhasználási módja, egy kis ricottával megbolondítva, teljes kiőrlésű liszttartalma miatt még az egészségünkre is jobb hatással van. Akár fagyasztható is.

Ti hogy vélekedtek erről a témáról?

Hozzávalók: (12-15 darab)

- 145 g teljes kiőrlésű liszt

- 150 g fehérliszt (én tönköly fehérlisztet használtam)

- 125 g (arany)barnacukor

- 100 g cukor, vagy annak megfelelő méz, édesítő, stb

- 2 tk fahéj

- másfél tk sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- csipet só

- 1 tojás

- 2 tojásfehérje

- 2 dl natúr joghurt

- 1 dl tej

- 200 g ricotta

- 3 ek növényi olaj

- vaníliakivonat

- 2-3 kisebb alma meghámozva, felkockázva

A tetejére opcionális: fahéjas cukor, vagy mandulaszeletek

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Béleljünk ki egy muffintepsit papírokkal.

Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat. Szerintem a fehér-teljes kiőrlésű liszt arányokkal lehet kísérletezni, a teljes kiőrlésű javára, működhet úgy is. Egy másik tálban keverjük ki a folyékony hozzávalókat, de a ricottából csak 3 evőkanállal tegyünk bele. Öntsük a folyékony összetevőket a száraz mixhez, és keverjük át gyorsan, de nem kell túlzásba vinni. Adjuk hozzá az almakockákat is, és lazán forgassuk a tésztába. 

Adagoljunk minden muffinformába a tésztából, de csak a mélyedés 2/3-ig érjen a tészta. Ezután egy kiskanállal adagoljunk minden mélyedésbe a ricottából is, és végül tegyünk a ricottás rétegre még egy vékony réteg tésztát. Aki szeretné, itt szórhat a muffinokra egy kevés fahéjat, vagy fahéjas cukrot, és mandulát is.

15-18 perc alatt sülnek meg, mire szép aranybarnává válik a tetejük, és a beléjük szúrt fogpiszkáló is tisztán jön ki. Kicsit hűlni hagyjuk, majd tejjel (vagy bármi mással, vagy magában) befalatozzuk. :-)

A szuper recept innen származik.

Coleslaw - a kedvenc káposztasaláta

Tegnap bevette magát a fejembe a gondolat, hogy coleslaw-t, azaz "a világ legjobb káposztasalátáját" kell ennem. Ahhoz, hogy ilyet ehessek, el is kellett készítenem - vásároltunk, megvettem a hozzávalókat, hazajöttünk, nekiálltam. Majd rájöttem, hogy répát nem vettünk. Pisti kategorikusan kijelentette, hogy ő bizony már le nem megy még egyszer a boltba (hideg, fáradtság, egyéb alibi-kifogások), majd csinálok salátát holnap. Vicces, hogy még 6 együtt töltött év után sem ismer eléggé: ha én coleslaw-t akarok enni, akkor azt is fogok enni... Így hát elbattyogtam egyedül a boltba, és vettem répát, majd újra nekikezdtem. Ezúttal sikerrel jártam! 

Reggeli napfényben

A coleslaw egy nagyon amerikai káposztasaláta, amelynek rengeteg verziója létezik, alapvetően a sima káposztasalátától annyi különbözteti meg, hogy majonézes szósszal készül. A kinti sütések, barbecue-k elengedhetetlen kelléke, mi is többször ettünk az USA-ban, de szerintem téli ételnek is tökéletes, a lakásban, sült húsok, szendvicsek mellé fogyasztva - én magában is nagyon szeretem, de én függő vagyok... Az összetevői télen is (viszonylag) olcsók: káposzta, alma, hagyma, répa, és egészségesek is.

Az én verziómban a káposzta mellett répa, hagyma és alma is van a salátában: a répa egy kis színt ad, a hagyma egy kis csavart, az alma pedig természetes módon édesít - így az öntetbe szinte egyáltalán nem kell már cukor. 

Mivel a káposzta, amit vettem, 2 kilós volt, csak kb. 70 dkg-ból csináltam salátát, a maradékból a fagyasztót tankoltam fel. Egyrészt apróra reszelt káposztát pirítottam egy kevés olajon, sóval-borssal - ezt eltettem, káposztás kockához tökéletes lesz majd. A másik részből pedig hagyományos párolt káposztát készítettem, lesózva, köménymaggal, pirítva-párolva, a végén ízesítve, ez majd valamilyen sült hús mellé lesz jó (kacsa). Az a jó, hogy ezek a káposztás dolgok nagyon jól bírják a fagyasztást, és amikor úgy alakul majd, pár perc alatt egész jó kis fogásokat tudok varázsolni belőlük. Más kérdés, hogy a lakást meddig kellett szellőztetni, hogy a  káposztaszag kimenjen... :-)

És akkor a recept... Ti szeretitek a káposztasalátákat? Ha igen, milyen féléket?

Hozzávalók:

- kb. 70 dkg (fehér)káposzta, lereszelve

- 2-3 közepes répa, lereszelve

- 1 közepes fej hagyma, lereszelve

- 1 alma, meghámozva, lereszelve

- 2 dl natúr joghurt

- 2 dl majonéz (mindenkinek a bolti kedvence, nálam Miracle Whip)

- egy pár csepp ecet

- só, bors

- ízlés szerint egy kevés cukor

A zöldségeket és az almát megtisztítjuk és lereszeljük - ilyenkor nagyon jól jön egy szeletelő-aprító gép. 

Egy tálban összekeverjük az öntet hozzávalóit: én azért csinálom natúr joghurttal, mert így sokkal könnyebb és kevésbé hízlaló, de aki szeretné, csinálhatja csak majonézzel is. Az ecet és a cukor mennyiségét nem tudom pontosan meghatározni (egyikből sem kell sok), mindenki ízlése szerint használja, érdemes kóstolgatni, érzi az ember, amikor pont jó. Már maga az alma is édesít, főleg, ha édesebb fajtát veszünk. Az öntetbe rakhatjuk a sót és a borsot is, ezekből sem kell több egy csipetnél. A salátaöntet inkább édeskésebb, mint savanyú, de érződik egy picit az ecet is rajta.

A salátát és az öntetet keverjük alaposan össze, kóstoljuk meg, fedjük le, és legalább egy pár órát hagyjuk állni, mielőtt megesszük. Ez szükséges, hogy az ízei jól összeérjenek. 

Nagyon-nagyon finom, és olyan jó a téli lehangoltság ellen! :-)

Zöldsaláta pirított hússal és kéksajtos falatokkal, valentinnap helyett

Végre lecsengett a Valentin-napi őrület! Bár alapvetően szeretem a giccses, a rózsaszínű vagy épp csillogó dolgokat (elég csak a blogom színvilágára gondolni), a Valentin-nap mégis kiborít. Nem azért, mert "olyan amerikai" és mert "csak marketing-fogás". Nem tudom megmagyarázni, miért, egyszerűen egyáltalán nem hiányzik, hogy  szívecskés-cuki ajándékot, piros rózsát, vagy kétszemélyes vacsorát kapjak pont február 14-én, és fordítva: ilyeneket adni sincs kedvem, csak ezen a napon. Azt sokkal inkább a szeretet-szerelem ünnepeként veszem, amikor Pisti tulipánnal vár a reptéren, amikor megérkezem. De végülis az a szép, hogy mindenki maga dönt, mit és hogyan ünnepel, nem? :-) Ki hogy áll a Valentin-naphoz?

Mi a valentinnapozás helyett egy tartalmas, igazán finom salátát ettünk, melyben zöldség, hús, sajt és egy kevéske kenyér is van. Az egész ízvilágán nagyot dob a kéksajt, amely finoman ráolvad a kenyérkarikákra, így szelídül egy kicsit az íze, de azért nem veszti el a karakterét sem. Még egyes húsevő-melegvacsorások is elismerően nyilatkoztak! :-)

Hozzávalók: (2 személyre)

- 2 jó nagy marék (vegyes) zöldsaláta (én előre csomagoltat vettem)

- kb. 15-20 dkg sertéshús (pl. karaj), vagy csirkehús, esetleg korábbról maradt sült hús

- 1 kisebb bagett, felszeletelve, vagy csak kisebb kenyérdarabok

- 5 dkg kéksajt

- 1 dl olívaolaj

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 ek fehérborecet

- 1 kk cukor

Az olajat az átnyomott (lereszelt) fokhagymával alaposan összekeverjük. Egy keveset ebből egy serpenyőbe teszünk, és a csíkokra vágott húst megpirítjuk benne pár perc alatt. A húst sózzuk, borsozzuk, majd félretesszük.

A kenyérszeleteket sütőlapra rakosgatjuk, és egy kevés fokhagymás olajjal megkenjük őket. A sütő grill fokozatán (vagy csak serpenyőben) kicsit megpirítjuk a szeleteket, majd a sütőből kivéve egy-egy csipet kéksajtot rakunk a tetejükre. Visszarakjuk még pár percre a kéksajtos szeleteket, amíg a sajt szépen elolvad rajtuk. 

A salátaöntet egyszerű: a maradék fokhagymás olajhoz adjuk az ecetet és a kevés cukrot, majd alaposan összekeverjük. 

A tálaláshoz a salátát, a még langyos húst és az öntetet keverjük alaposan össze, és a meleg, sajtos bagett-karikákkal tálaljuk! Egyszerű és nagyon finom! :-)

A recept egy német könyvből származik, címe: Salate... :-)

Főzzünk, együnk, mozogjunk! Gyorséttermek és gondolatok.

Tegnap gyönyörűen sütött a Nap, tiszta kék volt az ég, és ezt ki is használtunk, nem ültünk itthon, tettünk egy kis kirándulást Berlin környékén. 

Milyen jól is tettük, ma ugyanis hóesésre ébredtünk - nem tudom leírni sem, mennyire elkeserít... (remélem, elnézitek kissé túlzó megfogalmazásomat, de már nagyon elegem van a télből). 

A rohangálós nap miatt tegnap nem főztem ebédet, és úgy alakult, hogy útközben (már javában ebédidőben) megláttunk egy McDonald's-ot, és, bár Pisti mondta ki, de mindkettőnknek bevillant, hogy "mekizhetnénk" egyet. Az elmúlt egy-két évben nagyon ritkán jártunk McDonald's-ban, vagy bármilyen hasonló gyorsétteremben, mert rengeteg más, jobb alternatívánk van-volt. Ráadásul egy kicsit "rizikós" is a dolog: pár éve időről-időre megjelentek pirosas foltok Pisti arcán, melyek nehezen múltak el. Akkor el is ment bőrgyógyászhoz, aki megállapította, hogy ez a fajta (genetikus) bőrbetegség sok fiatal férfit érint, és bár nem súlyos, teljesen jól kezelhető, de nagyon sok dolog kiválthatja, figyelni kell - a túl forrótól a túl fűszeres ételen át, az illatanyagot tartalmazó szappanokig, stresszig minden. Amellett, hogy teljesen semleges, illatmentes arclemosót használ azóta, mi azt figyeltük meg, hogy nála a gyorséttermi kaja szinte mindig előhozta ezt a problémát - lehet, hogy valamilyen titkos komponenst, vagy tartósítószert nem tolerál a bőre, de ezek után tudatosan kezdtük elkerülni ezeket a helyeket és ételeket (épp elég sok rosszat hall az ember egyébként is róluk). Mostanában már nagyon ritkán, szinte alig jön elő nála ez a kellemetlen tünet, leginkább csak akkor, ha stresszesebb időszaka van - és persze, nem eszünk gyorséttermekben.

Tegnap ettünk, láttunk, mentünk - és köszönjük, elég volt újabb 1-2 évre. 

Élőben azért nem ilyen egészen... (innen)

 j

Bár (még) nem jött elő semmi Pisti arcán, az adagok mennek össze, az ízek nem foghatók egy igazi, jó húsból készült hamburgeréhez, és a krumpli is túl sós - és nem, nem sznobizmus ez, hanem a valóság. Valódi hús-íz kontra vékony, furcsa húspogácsa. Friss zsemle kontra édeskés-szezámos csoda. Sajt kontra műsajt. Értem én, hogy a bármikor, bárhol, percek alatt fellelhető ugyanolyan (középszerű) minőség ára ez - de vajon megéri? 

Amikor Amerikában voltunk tavaly előtt, egész sokat utaztunk, autóztunk, és hihetetlen mennyiségű gyorséttermet láttunk - némelyikben ettünk is, ha más lehetőség nem volt. Az egyenhamburgerek, tacobellek, pizzahutok mellett megdöbbentő volt pl. a sültkrumpli-adagok mérete, néha ketten sem tudtunk volna egy normál adagot megenni, pedig minket sem kell félteni. A szénsavas üdítők esetében is a legkisebb méretű pohár kb. fél literes volt, és sok helyen még újratölteni is lehetett a cukros-színes üdítőkből. Lehet számolgatni, hogy ha 100 ml kólában kb 10 gramm cukor van, mennyit lehet így, szinte észrevétlenül meginni? 

Nem vagyunk, és nem is voltunk álszentek, igenis szeretjük a fogyasztói társadalom néhány vonását, szeretünk néha vásárolgatni vasárnaponként és a Dunkin Donut-os fánkot is megvesszük néhány havonta, a jó hamburgert imádjuk. DE: az ember mélyen elgondolkodik, amikor az ilyen gyorsétterem-kupacokban körülnéz, és nem csak hogy duci, de nagyon-nagyon elhízott embereket, sőt, gyerekeket lát! A kocsiból épp kilépő, netán az ételt a kocsiban evő elhízott emberek látványa nagyon elszomorító, és ezzel tegnap is szembesültünk a német McDonald's-ban, igaz, csak egy-két asztalnál.

Amerikában - amennyire mi tapasztaltuk - nagyon kétirányú a helyzet. Egyfelől vannak, akik gyorséttermi kaján, mirelit-félkész ételeken, pizzákon élnek, és nagy eséllyel elhízottak, nem mozognak. Alapvetően könnyű lehet beleesni ebbe a ritmusba, mert minden áruház hatalmas készétel-édesség-nass-junk részleggel rendelkezik, színesek a csomagolások, nagy akciók vannak, minden arra csábít, hogy vedd meg, ész nélkül. 

Kép innen

Ráadásul, az amerikai lét teljesen az autókra épül, anélkül szinte lehetetlen bárhová is eljutni sok városban. A minap olvastam egy amerikai újságíró szösszenetét, amelyben arról írt, hogy újdonsült szomszédaik (egy-két házzal arrébbról) autóval jöttek át hozzájuk vendégségbe, és nem értették, amikor az újságíró megkérdezte tőlük, hogy ez most komoly-e. Mert az volt.

Ugyanakkor vannak, akik nagyon tudatosan élnek, megválogatják, mit esznek, rendszeresen mozognak, megpróbálnak néha kocsi nélkül is létezni (bár ez nem könnyű), stb. Van ismerősünk, aki már nem fiatal, de minden egyes nap több kilométer biciklizéssel kezdi a napjait. Sőt, van olyan ismerősünk is, aki amerikai, de nem szereti a hamburgert. Tehát van ilyen is, olyan is, tényleg. 

Ma már szerintem látja az amerikai kormány is, hogy milyen állapotban van a lakosság, és próbálnak tenni ellene, de nem lesz egyszerű. Aki még nem látta Jamie Oliver Food Revolution című sorozatát, mely az amerikai iskolai étkeztetést (is) próbálja megreformálni, ajánlom, érdemes pl. a youtube-on megnézni. Gondolatébresztő, magunkra nézve is.

Itt Berlinben egyébként kevésbé látunk elhízott embereket, a berliniek nagyon tudatosak étkezés, környezetvédelem és mozgás szempontjából is. Sok egészséges ételt kínáló étterem, bár van, az egyetemi menzáról már írtam a blogon, és nagyon sokan rendszeresen futnak, bicikliznek vagy épp jógáznak. Németország más részeiről nem tudok nyilatkozni, de valószínűleg kicsit rosszabb lehet a helyzet.

 

Tudom, hogy nem könnyű munka-család mellett rendszeresen főzni, én is dolgoztam (és fogok is még), ismerem a helyzetet. Azt is tudom, hogy a gyorséttermek marketing fogásai milyen csábítóak lehetnek a gyerekek számára, és néha a felnőttek is megkívánhatnak egy kis mekit. 

Magyarországon sok elhízott ember van, ez tény, a hagyományos magyar konyha sem feltétlenül diétás, de mostanság mintha elindult volna valami, nem? Ahogy én látom, csak a gasztroblogok számának és népszerűségüknek növekedéséből, egyre több embernek fontos, hogy mit tesz az asztalra, és egyre többen kísérleteznek a nemzetközi konyha fogásaival, reformételekkel, különböző diéták fogásaival. Ez pedig jó, nagyon jó! Ajánlom hát, hogy együnk évente-kétévente egy mekit, hogy rájöjjünk: milyen jó is az a hamburger, amit otthon, húsból, fűszerekkel csinálunk! ;-) 

Főzzünk, együnk, mozogjunk!

Csúnya, de finom: teljes kiőrlésű kekszek

Délután Pisti ücsörgött a szobában, és megkérdezte, hogy milyen illatot érezhet a készülő lecsó illata mellett? (Azért nagy szó, hogy egyáltalán bármilyen más illatot is megérzett a lecsó mellett, mert az az egyik örök-favoritja...) A sülő dió-mandula-vanília illata egy kevésbé szép, viszont annál finomabb kekszből szállingózott, kicsit még talán az advent hangulatát is idézve.

Olyan kekszet akartam sütni, amely teljes kiőrlésű lisztből készül, és lehetőleg cukorhegyek nélkül. A végeredmény egy kicsit a "zabfalatok" nevű kekszre emlékeztet, persze, a zab-rész nélkül :-) Mivel mindenféle egészséges dolgok vannak benne, és teljes kiőrlésű liszt az alapja, ez a keksz leginkább csak jót tehet a testünknek - persze, nem kell az összeset megenni egyszerre. :-)  

 

Én csak egy pohár hideg tejet innék mellé, de tea, vagy kávé mellé is egész jól illik.

Hozzávalók:

- 145 g teljes kiőrlésű (búza)liszt

- 75 g tönkölyliszt (vagy sima fehérliszt)

- két jó marék dió, durvára darálva

- pár szem mandula, durvára darálva

- csipet só

- 1 tk sütőpor

- 100 g barnacukor, vagy édesítő

- 1 narancs leve (vagy 1 dl. almaszósz)

- 3 ek olaj

- 1 tk vaníliakivonat (aroma)

A liszteket, diót, mandulát, sót, sütőport egy nagyobb tálban összekeverjük. Egy másik tálban összekeverjük a cukrot, a narancs levét, az olajat és a vaníliakivonatot. A száraz hozzávalókhoz adjuk a folyékonyakat, és jól összekeverjük, gyúrjuk, amíg összeáll a tészta. 30 percre tegyük lefedve a hűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.

Egy sütőpapírral bélelt tepsire formázzunk a tésztából kis gömböket, és lapítsuk le őket egy villával, vagy kézzel, formázzunk szép kekszeket. Díszítésként mandula, vagy diódarabokat, esetleg étcsokidarabkákat rakjunk a kekszekre.

25-30 percig süssük őket, amíg szép színűre sülnek. Hűtsük le rácson, és zárt dobozban tároljuk. 

Van kedvenc sütitek, ami nem túl szép, viszont fincsi? :-)

Ihlet innen.

38. VKF! Tortilla tönkölylisztből és kisokos

Amikor beköltöztünk önálló berlini albérletünkbe, még februárban, vettem egyszer egy kiló tönkölybúzalisztet, csak épp azt nem tudtam, hogy tönkölybúzalisztet veszek... Kemény két hónapos német nyelvtudásommal magabiztosan vásároltam a Lidlben, és annyit láttam a csomagoláson, hogy "blablabla Mehl", gondoltam, jó lesz. Aztán itthon egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy mégis, mi lehet az a "Dinkel" előtag a csomagoláson, és nekiálltam a neten kikeresni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy én bizony tönkölylisztet szereztem, a "sima" liszt helyett. :-) Akkor nem használtam fel szerzeményemet, mostanság azonban olvasgattam különböző lisztekről, és eszembe jutott, hogy nekem van ám még egy kiló tönkölylisztem elfekvőben! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen értékes! Akit érdekel, később tortillával folytatódik...

Tönköly-tortilla fűszeres húsgombócokkal

A tönkölybúza genetikailag tiszta, őshonos növény, ezért a betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenállóbb, a gyomnövényeket elnyomja, a talajt nem teszi tönkre, tehát vegyszerek alkalmazása nélkül gazdaságosan termeszthető a Föld gabonatermő vidékein. Magyarországon a 19. század végéig termesztették, majd lassan feledésbe merült, helyét más gabonafajták vették át. Két tudósnak, dr. Kalmár Gergelynek és dr. Kajdi Ferencnek köszönhető, hogy ma már újra minőségi tönkölybúza (ÖKO-10) terem Magyarországon, és a tönköly lisztje is egyre ismertebb a tudatosan táplálkozók körében. A tönkölybúza fehérjetartalma felülmúlja a hagyományos búzáét, megtalálható benne szinte a teljes B-Vitamin csoport, gazdag szelénben, kálciumban, magnéziumban és foszforban. A tönkölylisztből készült ételek dúsak, a jóllakottság érzését így hamarabb elérhetjük. Bár nem vagyok dietetikus, de azt olvastam, hogy a tönkölylisztes termékeket a cukorbetegek is jobban fogyaszthatják, mint a sima finomliszteseket, mert lassabban szívódik fel, jobb a glikémiás indexe. Aki ért hozzá, megírhatja pontosan :-)

Kapható fehér, és teljes kiőrlésű változata is - valószínűleg a diétázóknak (mindenki másnak is) az utóbbi változat még jobb. Sajnos, egyelőre még drágább, mint a fehér búza finomliszt, otthon kb. 400-700 Ft között mozog az ára, ahogy az interneten láttam, nem tudom, bioboltokban mennyibe kerülhet. Aki megteheti, talán mégis érdemes beruházni, kipróbálni, mert hosszabb távon igenis megéri...

A tönkölylisztnek rendkívül magas a sikértartalma, ezért mindenféle péksüteménybe, kenyérsütéshez bátran használható. Én nemrég sütöttem életemben először kenyeret, tökéletes lett tönkölyliszttel (igaz, másféle lisztek is voltak benne).

A mai posztban egy tortilla receptet osztok meg veletek, amelyet tönkölyliszttel készítettem. Ismét a River Cottage-os Hugh Fearnley-Whittingstall volt az inspiráció, bár a receptje ezúttal nem volt teljesen egyértelmű (számomra). A hozzávalók közt szerepel 1 teáskanál olaj, amelyről azt írja, hogy nem kell a tésztához adni, amíg gyúrjuk, azt viszont már nem írja, hogy a sütésnél kell-e... Én végül nem használtam egyáltalán, szárazon is szépen kisültek a tortilla lapok, de aki gondolja, ártani biztosan nem árt. 

Hozzávalók (8 darabhoz):

- 250 g fehér/teljes kiőrlésű tönkölyliszt, plusz egy kevés a nyújtáshoz

- 1 tk só

- 150 ml víz (ha teljes kiőrlésű a liszt, picit több lehet a víz)

- 1 tk olaj

Az olaj kivételével keverjük össze a hozzávalókat, és gyúrjuk-dagasszuk a tésztát egy pár percig, amíg szép sima, és kevésbé ragadós lesz. Pihentessük lefedve egy fél órát, így könnyebb lesz nyújtani. 

Osszuk nyolcfelé a tésztát, és minden részből formázzunk kis gombócot. Elegendő liszttel nyújtsuk ki a gombócokat a körhöz leginkább hasonlító alakúra, nekem nem lettek tökéletesek, de ilyenkor illethetem őket a rusztikus jelzővel. :-)

"Rusztikus"

Jó melegre felhevített serpenyőben (egy csepp olajjal) süssük a tortillákat oldalanként 30-30 másodpercig, vagy amíg barnás pöttyök jelennek meg rajtuk. Egy tiszta konyharuhára szedjük ki a tortillákat, és mindig takarjuk vissza őket, amíg a következő sül, mert addig is puhulnak a gőzben.

Ha nem esszük meg egyből mindet, fóliába csomagolva tárolhatók, és mikróban vagy sütőben újramelegíthetők.

A tortillát rengeteg módon használhatjuk fel: bármilyen hús-zöldség-szósz kombinációt tekerhetünk bele, két lap közé sajtot-sonkát-szószt tehetünk, és összesüthetjük (pl. grillen, serpenyőben), apró darabokra vágva/tépve saláta mellé adhatjuk, vagy szószok mellé mártogatósnak.... Csak a fantázia szab határokat! :-)

Ti használtatok már tönkölylisztet? Ha igen, milyen tapasztalatokkal? Ja, ez az első Vigyázz, Kész, Főzz! munkám is, véletlen egybeesés :-)

Tönköly angolul: spelt; németül: Dinkel.

Források:

Vitamin Sziget

Informed.hu

szittya.com