Szerintem minden nemzetnek létezik saját "tejbegríze", azaz, valamilyen kása-szerű étele. Hívhatjuk zabkásának, puliszkának, kukorica-kásának és még nyilván ezer más néven, de a lényeg ugyanaz: egy pépes, könnyen fogyasztható, tápláló ételt kapunk, amelyet sokféleképpen lehet variálni és manapság egyre többet fedeznek fel újra közülük. Valahogy így jártunk mi is a tejbegrízzel.
Azt hiszem, Magyarországon aligha van olyan ember, aki ne evett volna gyermekkorában tejbegrízt. Iskolában vagy otthon, de mindenképp. A két klasszikus a kakaós-cukros és a fahéjas-cukros verzió volt, háztartásonként változhatott, hogy ropogott-e rajta a kristálycukor vagy (okosan) porcukorral volt-e keverve, legalábbis felénk ez volt a két lehetőség. Aztán változó volt a gríz sűrűsége is, volt aki nagyon hígan szerette, mások sűrűbben. Természetesen akadt olyan is, hogy az ember grízcsomókat talált az elé rakott tányérban - na ez kevésbé volt étvágygerjesztő :-) Kérdés volt az is, hogy az ember a széle felől ette-e a közepe felé a grízt, vagy pedig az egészet összekeverte...
Az én személyes kedvencem az volt, amikor már picit ráolvadt a grízre a kakaós-cukros "topping", ekkor azt a részét megettem, és általában a szélére már elfáradtam, az nem volt olyan érdekes. Pisti is csak leette róla a kakaót. A húgom azonban mindig "fadarabbal" (így mondta a fahéjat) kérte. Egy ismerősünk mindig repetázott a menzán, amikor tejbegríz volt, és még sorolhatnám a hasonló emlékeket.
Legutóbb azonban a berlini egyetemi menzán fedeztük fel újra a tejbegrízt, azaz a Grießbrei-t, ahogyan itt mondják. Desszertként egész sokan eszik, és hidegen tálalják, forró vagy hideg gyümölcsöntettel, kis tálkákban! Nagyon finom, krémes, picit vaníliás így a gríz, egész más, mint gyerekkoromban :-) Ezt próbáltam meg itthon reprodukálni, és nagyon ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, mert eszméletlen jó, egész más dimenzió! :-)
Hozzávalók: (4-5 kisebb adag)
- 100 g gríz (búzadara)
- 1 l tej
- 4-5 ek cukor (vagy 3 ek cukor és egy cs. vaníliáscukor, vagy pár csepp vaníliakivonat)
- egy csipet só
- 20-30 g vaj
Az epermártáshoz (opcionális):
- 450 g eper
- 3-4 ek cukor
- 1 dl víz
- fél citrom leve
A tejből egy pohárnyit külön öntünk és ebben elkeverjük a grízt, így csomómentes lesz. A maradék tejet a cukorral, vajjal és sóval felforraljuk és amikor már forr, hozzákeverjük a grízes tejet is. Alaposan elkeverjük, és folyamatos keverés mellett főzzük még kb 8-10 percig, vagy amíg kellően besűrűsödik (nem kell nagyon nagy lángon).
Miután levettem a tűzről, én még jó 40 percen keresztül 10 percenként megkevertem a tejbegrízt, egyrészt azért, hogy gyorsabban hűljön, másrészt azért, hogy ne legyen ráncos a teteje.
Amikor már langyos, eldönthetjük, hogy így kívánjuk elfogyasztani, vagy lehűtjük teljesen. Én az utóbbi verziót választottam. Miután lehűlt, tálalás előtt jól át kell keverni: nem lesz teljesen krém-jellegű, de nem is lesz göcsörtös. Esetleg lehet próbálkozni formázással is (kanalakkal, fagyiszedővel...). A vajtól krémes lesz és a vanília csak egész finoman érződik...
Amíg hűl, elkészíthetjük az epermártást - nem, én még mindig nem unom az epret :-)
A gyümölcsöt megmossuk, megtisztítjuk és negyedekbe vágva egy fazékba helyezzük. Hozzáadjuk a cukrot, vizet és citromlevet és felforraljuk. Közepes lángon addig hagyjuk főni, amíg az általunk kívánt állagúra sűrűsödik. Nálam ez kb. 30-35 perc volt. Nagyon jó állagú és ízű mártást kaptam!
Kinek milyen emlékei vannak a tejbegrízről? Esetleg ismertek valami speciálisabb tejbegríz-receptet? Kíváncsi vagyok ám!
