Zserbó - az első

Életem első zserbóját a múlt héten sütöttem meg, ugyanis a nyelvtanfolyamot, ahová jártam, egy kis közös eszem-iszommal zártuk, mindenki hozott valamit olyat, ami a saját országára jellemző. Kóstoltam japán, thai, kínai és olasz kajákat, laza hangulatban telt a délelőtt, jót beszélgettünk a többiekkel. Ki gondolná, hogy ilyen tökéletlen nyelvtudással is milyen jól el lehet csevegni a jófej emberekkel? :-)

A zserbót eléggé magyar süteménynek tartom, és bevállaltam a kockázatot, hogy most először készítem - szerencsére jól sikerült! Darált dió keresésem kálváriájával nem untatlak titeket, legyen elég annyi, hogy nagyon sok boltban jártam, és darálva sehol sem találtam (találtam viszont darált mogyorót, mandulát, és mindenféle egzotikus dolgot). Végül itthon, manuális (késes) aprítással és konyharuhán keresztüli rombolással állítottam elő a (majdnem) megfelelőre darált diót. Bolti sárgabaracklekvárt használtam, mert az otthonról hozott, házi készítésű már elfogyott rég, de így is jó ízű lett. 

Tiramisu, japán rizses valami és thai tészta - a többiek művei...

A receptért nagy köszönettel tartozom Dóri nevű olvasómnak, aki Londonból szokott hozzám ellátogatni - ő már sokszor sütött e recept alapján kint zserbót, mindig nagy sikerrel: nem is csodálkozom, ugyanis tényleg nagyon jó kis zserbó lett! KÖSZI DÓRI!!! A csoportnak ízlett, Pisti szerint is nagyon jó lett, talán legközelebb még a csokimázat kell egy kicsit tökéletesíteni, mert az most helyenként megrepedezett, de ez már csak részletkérdés.

Annak, aki karácsonyra valami hagyományosat (is) tervez, szeretettel ajánlom akár ezt a receptet, vagy a korábbi mézes zserbó receptet, mindkettő nagyon-nagyon finom.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 45 dkg liszt

- 20 dkg vaj (zsír)

- 5 dkg cukor

- 1 tojássárga

- 2 dkg élesztő (friss, vagy 2 tk száraz)

- csipet só

- 1-1,5 dl tej

A töltelékhez:

- egy kisebb üveg (lehetőleg házi, sűrű) sárgabaracklekvár

- darált dió, cukorral elkeverve, amelybe reszeljünk egy kevés citromhéjat is

A tetejére:

- 20 dkg jó minőségű étcsoki (és egy kevés olaj)

Az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk (a szárazélesztőt is lehet). Amíg az élesztő dolgozik, a liszthez hozzáadjuk a sót, majd belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot és tojást. Ezután hozzáadjuk az élesztős tejet, és összegyúrjuk. Nem muszáj elsőre az összes tejet hozzáadni, ahogy érezzük a tészta állagán, ha túl száraz, értelemszerűen kell még hozzá tej. Nekem nagyon hamar összeállt egy jól kezelhető, ruganyos tésztává, nem szakadt, nem ragadt a nyújtáskor sem.

A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk (érdemes lemérni), és egészen szép vékonyra nyújtjuk a gombócokat. Kivajazott tepsibe rakjuk az első lapot, és jó alaposan megkenjük a baracklekvárral, amelyre jó sok cukros diót szórunk. Ezt a rétegezést ismételjük az utolsó lap tésztáig. Az utolsó lapot rárakjuk, megszurkáljuk villával, és sülés előtt egy órát hagyjuk még állni-kelni.

180°C-os sütőben 35-45 perc alatt elkészül. Érdemes egy nappal a tálalás előtt elkészíteni, mert ennyi idő alatt érik-puhul igazán össze a süti. 

A csokimázhoz olvasszuk meg a csokit (gőz fölött vagy mikróban), és adjunk hozzá 2 evőkanál olajat, vagy vajat. Kenjük a zserbóra, és hagyjuk megszáradni. 

A zserbót ki szereti még? Valaki? Senki? :-)

Brunch kaja 1.: Mézes zserbó

Szóval az úgy volt, hogy sokan adtatok tanácsot, mit is kellene sütnöm az ominózus brunchra, édeset-sósat. Az édes-választás végül a zserbóra esett, azon belül is a mézes zserbóra. Lehet, hogy nem teljesen "autentikusan magyar", mégis egy izgalmas feladatnak gondoltam, pláne, amikor keresgélés közben ráakadtam erre a receptre a Nőilapozón (ugyanez Lilla blogjában is megtalálható). Innen már sok recepttel szemezgettem, és nem kellett csalódnom most sem...

(A kép nem sikerült a legjobban, siettem :-)

Az összejövetel, ahová a süti készült, nagyon jól sikerült. Berlin Schöneberg nevű negyedébe, Pisti tanszékvezetőjéhez voltunk hivatalosak, ahol a Kennedy Intézet oktatói-koordinátorai-családtagok-stb mind jelen voltak: az újakat megismerni, az elmenőktől búcsút venni, a kisbabákat üdvözölni :-) Egy szép tágas, régi polgári lakás nagy szobájában volt megterítve, és mindenki hozott valami finomságot. Volt szuper krumplisaláta, török édességek és sós ételek is, quiche, tésztasaláta, kenyerek, sajtok és még sorolhatnám. Beszélgettünk egy pár emberrel, be is kellett mutatkoznunk - alapvetően kedves és érdeklődő volt mindenki, nyáron elvileg grillparty is lesz majd :-)

És akkor a sütiről: az egész elfogyott!!! Ebből (és a saját véleményünkből) arra következtetek, hogy finom lett :-))) Tényleg, nagyon puha, nagyon egyben van ez a zserbó, sokáig eláll - próbáljátok ki, nagyon megéri! Legközelebbi project a hagyományos zserbó lesz.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 12 dkg méz
- 10 dkg vaj
- 0,5 dl tej
- 2 tojás
- 16 dkg cukor
- fél citrom leve
- 65 dkg liszt
- 1 kk szódabikarbóna
- 1 cs vaníliás cukor
- 1 kk fahéj
- 1 csipet só

A krémhez:

-1 cs vaníliás pudingpor
- 4 dl tej
- 20 dkg porcukor
- 20 dkg vaj
- 2 cs vaníliás cukor
- 1 narancs reszelt héja
- 0,5 dl citromlé
- 0,5 dl rum
- málna/ribizli lekvár (én sárgabarackkal csináltam, mert az volt házi, illett hozzá)

A mázhoz:

- 20 dkg étcsoki


Egy lábasban forrósítsuk fel a mézet és a vajat. Közben keverjük a cukrot habosra a tojásokkal és a citromlével. A két keveréket öntsük össze, adjuk hozzá a szódabikarbónát és a tejet, majd jól keverjük ki. (apropó: szódabikarbóna németül: Natron, Speisenatron, Speisesoda - nem volt olyan egyszerű kideríteni :-)

A lisztet keverjük össze a fahéjjal, a vaníliás cukorral és a sóval, és adjuk a mézes keverékhez. Spatulával keverjük össze. Elég ragacsos lesz, de nem kell hozzá további lisztet adni, hanem csak a hűtőbe tenni fél órára, így totál kezelhető lesz. A sütőt melegítsük elő 180°C-ra fokra, kenjünk ki egy/két tepsit vajjal (nekem csak egy volt, elég volt) és lisztezzük is vagy béleljük ki sütőpapírral. Én csak sütőpapíroztam és nem ragadt, égett, stb. A tésztát osszuk négyfelé, minél pontosabban és kissé lisztezett felületen nyújtsuk tepsi nagyságúra, vékonyra. Nekem egyik tésztarétegem sem lett konkrét téglalap alakú, de nem baj, mert tálalás előtt vágtam csak a széleket egyenesre, és a felesleges széleket elraktam máskorra. Óvatosan emeljük át a tepsibe a tésztákat, akár a nyújtófára felgöngyölve is, hogy ne szakadjanak, és 5-8 perc alatt süssük meg. Csak addig süssük, amíg a lapok széle épp meg nem barnul, nem szabad túlsütni. A lapokat hagyjuk kihűlni.

A pudingport főzzük meg a tejjel, majd miután levettük a tűzhelyről, keverjük bele a citromlevet és a rumot. A vajat keverjük habosra a cukorral, a reszelt narancshéjjal és a vaníliás cukorral. Miután a puding kihűlt, habverővel apránként keverjük hozzá a vajas krémet.

Tegyük a tepsi aljába vagy egy nagy tálcára az egyik tésztalapot és kenjük meg a krém felével. Tegyük rá a következő lapot, nyomkodjuk rá, majd kenjük meg lekvárral. Erre jön a harmadik tészta, majd a krém második fele, végül a negyedik tészta. Közben minden lapot nyomkodjunk le szépen finoman. A negyedik lap után lefedtem a zserbót fóliával, betettem a hűtőbe és egy éjszakán át (legalább) jó nagy széles könyveket tettem rá (ahogy az eredeti recept is javasolta), így szép sima és olyan "egyben" lett a süti. Nagyon kell neki a legalább egy napnyi összeérés, érdemes kivárni, mert az először kicsit intenzívnek tűnő narancsos-rumos-vaníliás krém másnapra fantasztikusan összeérik a szárazabb mézeslapokkal...

Másnap szedjük le a nehezékeket, és kenjünk olvasztott csokit a tetejére. Ehhez gőz fölött olvasszuk meg a csokit, tegyünk hozzá egy-két evőkanál vajat, és oszlassuk el szépen a sütin. Nekem e téren még van mit fejlődnöm, de a felvágott zserbón nem látszott annyira a csokibevonat kisebb egyenetlensége :-)

Ez a zserbó bevonul kis családközösségünk törzsreceptjei közé. Ugyan babrás egy kicsit, de a sütés közben lehet gondolkozni az élet dolgain, és a végeredmény... magáért beszél.