Naan - jó, jó és még egyszer jó

Ha azt mondom, hogy szeretjük az indiai ételeket, azzal egyáltalán nem fejezem ki eléggé, hogy mennyire is szeretjük (milyen jól jönne ide az angol "understatement" szó). Mert hogy nagyon-nagyon szeretjük. Olyannyira, hogy rajta keresztül lassan a csípős "ízt" is megkedveljük, ami nagy szó! A fűszerek-ízek kavalkádja, melyek egy finom szószban egyesülnek, utánozhatatlan. Bárány, csirke vagy zöldség, illatos rizs, mártások, bármi jöhet. Ugyanígy szuperek a kenyérfélék is......

Naan

Kóstoltunk már papadumot, amely egész vékony, roppanós, talán a sajtos tallérra emlékeztető állagú, és esetünkben római köménnyel volt enyhén fűszerezve - ezt előételként kaptuk egy étteremben. Aztán kóstoltunk másfajta lepénykenyeret is, az puha tésztájú volt, és a közepe pedig levegős, puffadt. Ennek a nevét sajnos utólag már nem tudtam visszanyomozni. A kedvencünk azonban eddig mégis a naan. Ez a lapos, ovális lepény, mely pl. az indiai, pakisztáni, perzsa és rengeteg más ázsiai konyha alapvető kenyérféléje, általában élesztővel készül, és (agyag) kemencében (pl. tandoori) sütik. Ahogy olvastam, rengeteg változata létezik, különböző fűszerekkel, magokkal, akár hússal töltve is fogyasztják... 

Berlin-tipp: a jelenlegi kedvencünk egy kicsi, meghitt indiai étterem, ahol a tulaj maga szolgál fel, kezet fog velünk és őszintén érdeklődik, hogy ízlett-e az étel - hülye kérdés, iszonyat finom. Amikor  egyszer nem bírtam megenni, mert olyan nagy volt az adag, ez az elegáns indiai férfi szinte megsértődött, ahogy meglátta a tányéromat - aztán megkönnyebbült, mikor mondtam, hogy csak sok volt, és a maradékot természetesen elvinném... :-) Szóval a hely neve Abirams, és az U7-es metró Gneisenaustrasse megállójánál található - ajánlom mindenkinek, aki szereti!

Egyszer régebben már próbálkoztam itthoni naan-sütéssel, nem igazán sikerült. Most azonban találtam egy (brit)-indiai receptet a BBC Food-on, és gondoltam, adok neki még egy esélyt. Leszámítva azt, hogy talán egy-két perccel tovább sült, mint kellett volna, nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel! Még frissen megkentem a naanokat egy kevés fokhagymás vajjal, és így ettük őket a kókuszos csirke tikka masala mellé (folyt.köv.). Már csak egy kemence kellene... :-)

A fekete hagymamag (nigellamag) zseniális fűszer, érdemes beszerezni, ahogy látom, mindez már online is intézhető, és nem is olyan drága!

Hozzávalók:

- 1 tk porélesztő

- 1 tk cukor

- 200 g liszt

- egy kevés fekete hagymamag (nigellamag)

- csipet só

- 1/2 tk só

- 1 ek olaj

- 2 nagy ek natúr joghurt

- 2 ek tej

Keverjük el egy kevés langyos-meleg vízben a szárazéleszőt és a cukrot, majd hagyjuk állni kb. 5 percig, amíg az élesztő beindul. Közben keverjük össze a lisztet, sót, nigellamagot, sütőport, és adjuk hozzá az olajat, a joghurtot, a tejet, végül az élesztős keveréket. 

Kezdjük el összedolgozni a tésztát. Kézzel kb. 10 percig dagasszuk, ha kézzel dolgozunk, a recept szerint enyhén bevizezett ököllel - egyébként szerintem úgy, ahogy máskor is szoktuk. :-) Rugalmas, nem ragacsos tésztát kapunk. Fedjük le a tésztát, és hagyjuk kelni langyos helyen, 10-15 percig (szerintem lehet kicsit tovább is). 

Melegítsük elő a sütőt 140°C-ra.

Ha megkelt egy kicsit, osszuk 4 részre a tésztát, ugyanis négy naant fogunk sütni. Nyújtsuk mindegyik adagot ovális alakúra, kb. fél cm vastagságúra - ne legyen nagyon vékony, mert könnyen kiszáradhat. Olajozott / zsírozott tepsin / sütőlapon süssük őket 10-15 percig, ha már hólyagokat látunk a felületükön, és egy pici színt, el is készültek. Érdemes a sütőből való kivétel után (akár fokhagymás) vajjal vagy ghível megkenni a naanokat.

Frissen tálaljuk, bármilyen indiai (jellegű) étel mellé mártogatni, vagy csak úgy magában is jó... :-)

Darált hússal töltött török pite - Kıymalı Pide

Néha elmosolyodom magamban (vagy magamon?), amikor végiggondolom a következőt: Berlinben élek már több mint másfél éve, a német fővárosban, és ennek ellenére a német ételek kevésbé érdekelnek (kóstoltam sokfélét már), mint a török (és egyéb arab, keleti) fogások, melyekkel viszont nem tudok betelni. Ezt a jelenséget nem tudom másra fogni, csak arra, hogy a német konyha, bár nagyon finom, alapjaiban, jellegében nem olyan sokban különbözik a magyartól, amit már ismerek, a keleti, "távoli" ízeket azonban olyan izgalmas felfedezni. Az fűszerek sokszínűsége, a kenyerek másfélesége, az eltérő kombinációk mindig valami újat tudnak mutatni. Az már csak egy érdekes csavar az egész történetben, hogy a keleti-arab konyhák iránti rajongásom pont egy északi, porosz-német nagyvárosban lángolt fel - de hát ilyen ez a keveredő-kavarodó világ... :-)

Van egy videósorozat, melynek a címe Koch Dich Türkisch (Főzz magadnak török ételeket - szabad fordításban). Időről-időre belenézegettem az egyes részekbe, és mivel mostanság már értem is németül, amiről szól, úgy döntöttem, megpróbálkozom ezzel a darált húsos pite-szerűséggel. A recept nem bonyolult, és nem is kellenek hozzá nagyon spéci hozzávalók, inkább csak időigényes, hiszen a tésztának kelnie kell egy kicsit, majd nyújtani, tölteni, formázni és kisütögetni kell a pitéket. Mindazonáltal meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeret ilyenekkel pepecselni, ugyanis a végeredmény magáért beszél: finom, puha, vékony húsréteggel töltött lepényeket kapunk, melyek salátával, joghurtos szósszal, vagy csak úgy natúran fogyasztva is tökéletesek. A vega verzió készülhet például sajttal, vagy krumplival töltve. Az eredeti (török) szakácsok szerint teával érdemes fogyasztani! :-)

Hozzávalók (kb. 10-12 darabhoz):

- egy szép csokor petrezselyem
- 2 hagyma
- 1 sima zöld paprika
- 40-50 dkg darált marhahús
- só, bors, piros paprika, chili

- egy fél csomag friss élesztő
- kicsit több mint fél dl langyos tej
- 1-2 kk cukor
- langyos víz
- kb. 50-60 dkg liszt (plusz a nyújtáshoz)

- olaj és olvasztott vaj a sütéshez

A töltelékhez vágjuk nagyon-nagyon apróra, finomra a hagymát, a paprikát és a petrezselymet, majd alaposan dolgozzuk össze a darált hússal és a fűszerekkel.

A tésztához öntsük a tej felét egy nagy tálba, adjuk hozzá a cukrot és az élesztőt, majd egy kevés víz hozzáadásával (kb fél dl) keverjük el egy fakanállal az egészet, amíg az élesztő feloldódik. Adjuk hozzá a maradék tejet, és szórjunk kevés lisztet, sót a folyadék felületére. Hagyjuk 10 percig állni, amíg beindul az élesztő.

A 10 perc letelte után adjunk a masszához még egy kevés vizet (1-2 dl), amíg újra folyékony állaga lesz. Ezután adjunk hozzá annyi lisztet, és gyúrjuk addig, amíg egy szép, sima, rugalmas és puha tésztát kapunk. A török szakácsnő szerint olyan legyen a tészta állaga tapintásra, mint a saját fülcimpánké - találó hasonlat, és könnyű eltalálni, még konkrét mennyiségek nélkül is :-) Gyúrjuk át a tésztát jó alaposan enyhén lisztezett munkafelületen. Hagyjuk állni nyugodt helyen kb. fél órát, majd vágjuk kisebb darabokra, és formáljunk akkora golyókat belőle, melyek a tenyerünkben kényelmesen elférnek.

A sütés során kell majd egy kevés olvasztott vaj - olaj kombó, amellyel a lepényeket kenegetjük, ehhez olvasszunk kb. 5-8 dkg vajat és adjunk hozzá kevés olajat is. Tegyük félre a sütésig.

Most nyújtsuk ki a tésztagolyókat. Lisztezzük rendesen alul és felül is nyújtás közben, nehogy leragadjanak. Egész vékonyra kell nyújtani a tésztát, és megközelítőleg kör alakúra. Ha megvan, tegyünk egy-másfél evőkanálnyi tölteléket a tésztakorongra, kenjük szét a kör felén, szép vékony réteg legyen a töltelék is, és hajtsuk rá a kör másik felét. Nyomkodjuk össze szépen a széleit, és a felesleges lisztet sepregessük le. Ez itt a munka legpepecselősebb része, mire mindent kinyújtunk, megtöltünk és megformázunk. Közben lehet például énekelgetni, gondolkozni...

A sütéshez egy teflonserpenyőt melegítsünk, és a vajas-olajas keverékkel kenjük meg vékonyan, pl. egy ecsettel. Nekem pont akkora a serpenyőm, hogy egy fordulóban 2 pitét tudtam egyszerre sütni. Miközben sülnek, illetve amikor megfordítjuk, még érdemes vékonyan megkenni őket az ecsettel. A színén látszik, amikor kész: szép aranybarnás lesz, és a töltelék is megsül belül. Egy-egy adag kb. 6-8 perc alatt készül el, de figyelni kell, és esetleg az első darabnál akár próbát is tenni: felvágni, megkóstolni :-)

Mi salátával és egy egyszerű joghurtos öntettel ettük, még újramelegítve is szuper volt. Előre hát, kedves gyúrni, sütni szerető olvasó! :-)

Egy kis húsvéti...

Bár a Húsvét nálunk a vallásos értelmében véve nem olyan jelentős ünnep, valahogy mégis fontos, talán azért, mert ekkorra érezzük igazán, hogy eljött a tavasz. Már van egy-két friss zöldség, süt a nap, megjelennek az első virágok, a fák is gyönyörű színekben pompáznak, és úgy megmozdul valami a levegőben. Újjáéled a természet, és ezt mindenki érzékeli, aki csak egy kicsit is kinyitja a szemét. Jó ilyenkor az utcán, vagy a természetben lenni, sétálni, napozni, és persze jó összejönni a családdal is, ahonnan nem hiányozhat az étel sem :-)

Ma ajánlok nektek egy-két olyan fogást a blog korábbi bejegyzéseiből, melyek szépségükkel  Húsvétkor is megállják a helyüket, vagy gyorsan, könnyen elkészíthetőek.

1. Húsvéti kalács - ami nem hiányozhat az asztalról - klikk a receptért:

2. Napraforgó kenyér, Limara nyomán - klikk a receptért:

3. Könnyű, finom aprósütemény - olvadó pillanatok - klikk a receptért:

 

4. Tökéletes ricottás cheesecake, málnaöntettel - klikk a receptért:

5. Fahéjas kalács - klikk a receptért:

6. Póréhagymás-sajtos szuflé, a vállalkozó kedvűeknek - klikk a receptért:

7. Függést okozó, nagyon csokis fekete-fehér falatok - klikk a receptért:

8. Köretnek: krémsajtos-fűszeres sült krumpli - klikk a receptért:

  

9. Sajtos-szezámmagos csavart rudak, az utolsó pillanatban is - klikk a receptért:

10. Egy bevált, klasszikus, puha túrós sütemény - klikk a receptért:

 

Remélem, találtok valami nektek tetsző ételt a rövidke tízes listámon - nekem mind olyan közel áll a szívemhez :-)

Kellemes húsvéti készülődést kívánok mindenkinek!!!

Napraforgó

Nem gyakran sütök kelt tésztát, amikor viszont sütök, minden alkalommal rá kell jönnöm, hogy bizony, ez a legfinomabb tészta (a világon). Puha, és van egy semmi mással össze nem téveszthető illata, mely a gyerekkori pogácsáktól indult valamikor, és kalácsokon, pizzatésztákon át eljutott ma például idáig. A kelt tészta a várakozásról is szól, hogy legyen türelmünk az élesztőt dolgozni, a tésztát pihenni hagyni. Nem csak egyszer, hanem akár kétszer is, ugyanis meghálálja. Sokszorosan meghálálja, amikor sülés közben már hódít az illatával, és aztán megkóstolva...... bizony, bizony. Tényleg szeretem, szeretjük a kelt tésztát. :-)

Ez a szuper recept Limarától származik, aki (ha még nem ismerné valaki) a kenyérfélék-tészták legnagyobb szakértői közt van a mai magyar blogoszférában, blogján szebbnél-szebb, és finomabbnál-finomabb kenyerek, kalácsok, kiflik és briósok sorakoznak, melyek közül én is kipróbáltam már egy párat, és sosem csalódtam. Ez a "napraforgókenyér" egyből megragadt, muszáj volt kipróbálnom. Elsőre a szüleim látogatásának tiszteletére sütöttem, akkor a formázásom még hagyott némi kívánnivalót maga után (szerintem), de ízre már akkor is eszméletlen volt. Ma újra megsütöttem, és már a formázással is elégedett vagyok (mondjuk 95%-ban). Ha van egy kis időtök, próbáljátok ki ezt a "kenyeret", mert egyszerű, ötletes és FINOM! :-)

Én leírom itt az eredeti receptet, de a formázás fázis-képeiért kattintsatok Limara blogjára. Nálunk egyszerű fokhagymás-vajas-sajtos, és sonkás-sajtos töltelékkel készültek a napraforgók, de ezzel lehet ám variálni: bármilyen sajt, paradicsomos töltelék, sonka, parmezán, pesztó... kerülhet a rétegek közé.

Hozzávalók: 2 db kész napraforgóhoz

- 50 dkg liszt

- 2 dkg élesztő

- 1 tojás

- 140 g joghurt

- 3 ek olaj

- 1,5 tk só

- 1 ek cukor

- kb. 1,8 dl víz

- még egy tojás a kenéshez

- díszíteni: szezámmag, fekete szezámmag/nigella mag, napraforgó mag...

A tésztához a hozzávalókból lágy, de nem ragacsos tésztát dagasztunk. Ez történhet kenyérsütőgépben is, de dagasztótálban is, robotgéppel is. Én egy kicsit felfuttattam a használat előtt az élesztőt a hozzávalók közt előírt mennyiségű vízben, melyet langyosan a cukorral elkevertem, majd ebbe került az élesztő. Utána mindent egy nagy tálba raktam, és pár percig dagasztottam, amíg szépen összeállt. Legalább 1 óráig, vagy amíg megkétszereződik a tészta mennyisége keleszteni kell - langyos, huzatmentes helyen, lefedve. 

Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át, ehhez kellhet egy kis liszt még, hogy ne ragadjon. Osszuk négy egyenlő részre. Az első tésztagömböt nyújtsuk ki, kb. 2-3 mm vastagságú körré, és helyezzük sütőpapírral bélelt sütőlapra. Kenjük rá a lapra a tölteléket. Nyújtsuk ki a második adag tésztát hasonló nagyságú körré, és fektessük a töltelékkel megkent tésztalapra. Egy pohárral nyomjunk a tésztakorong közepébe egy kört, ez lesz a napraforgó közepe. Ne szakítsuk át a tésztát! Ezután egy pizzavágóval, vagy csak egy sima késsel vágjuk ki a "szirmokat", melyeket aztán egyszer/kétszer csavarjunk meg. A formázás képeit még egyszer itt nézhetitek meg. Ha kész a formázás, hagyjuk még langyos helyen pihenni a tésztát 30 percig.

A másik két tésztagombóccal ugyanígy járjunk el. 

Ha letelt a 30 perc, 180°C-ra előmelegített sütőben 15 percig süssük a napraforgót, amíg szép aranybarna lesz a teteje.

Vigyázat, függést okoz, főleg langyosan! :-)

Türelem, fahéjas kalács a neved...

Amíg ezt a csodálatos fahéjas kalácsot készítettem, támadt egy - számomra - rettentően szórakoztató gondolatom: szerintem a Guns'n'Roses Patience (Türelem) című száma biztos, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló kalács készültéről (is) szól; persze-persze, szerelem, meg kapcsolatok, de figyeljetek csak! :-) Már maga a cím is teljesen találó, hiszen az alapanyagokon, egy két eszközön kívül szinte csak türelemre van szükségünk, hogy kivárjuk, amíg végre megkel-megkel-és megsül ez a remekmű, röpke 4-4,5 óra alatt. 

 

Aztán tovább szőttem a párhuzamot. A dal szövege így szól:

"...Said, woman, take it slow, it'll work itself out fine,

/"Mondtam, 'asszony', csak szép lassan, kialakul az majd magától,/

All we need is just a little patience."

/Csak egy kis türelemre van szükségünk."/

Tehát, várj, Bori, amíg dolgozik az élesztő, megkel az a kalács és magától szépen kialakul... és valóban így is történt. :-) Megkelt, megsült, közben eszméletlen finom fahéjillat lengte be a lakást, végül eleget vártunk, és langyosan megkóstoltuk - mmmmmhhhhh.... 

Ha van egy szabad délutánotok, esetleg lazább hétvégi napotok, mindenképp próbáljátok ki, szerintem addiktív: a vékony fahéjas spirál-réteg sokkal intenzívebb ízű, mintha csak simán a tészta lenne fahéjas. Őszi, meleg, otthoni. :-)

Hozzávalók:

- 240 ml tej

- 6 ek vaj

- 1 csomag (7-8 g) száraz élesztő

- 2 tojás

- 40 g cukor

- 440 g liszt

- 1 tk só

- 40 g cukor

- 2 ek fahéj

- 1 kk szerecsendió

- 1 tojás, kevés tejjel elkeverve, kenéshez

- kevés lágy vaj, a forma kikenéséhez

- egy 23 x 13 x 8 cm-es, vagy picit nagyobb "gyümölcskenyér forma"

Olvasszuk meg a vajat a tejjel együtt, legyen nagyon meleg, de ne forrjon. Hagyjuk kihűlni, amíg langyos lesz, (közben keressük elő a Patience-t) és akkor szórjuk bele a száraz élesztőt. Vigyázni kell, nehogy túl meleg legyen a folyadék, mert az megöli az élesztőt. Keverjük el óvatosan, és hagyjuk állni 10 percet.

Keverjük össze a lisztet és a sót.

Robotgéppel keverjük össze a cukrot és a tojásokat, majd keverjük hozzá a tejes-vajas-élesztős keveréket is, de nem kell túlzásba vinni a keverést. Adjuk hozzá a liszt felét, keverjük el, majd a második felét is, és azzal is keverjük ki. Váltsunk át a robotgép dagasztó karjaira (csavart, hosszúkás), és közepes sebességen dagasszuk a tésztát 10 percig. Ez még kézi robotgéppel is kemény munka, de én személy szerint élveztem, ahogy végignézhettem a tészta formálódását. 10 perc után a tészta ruganyos, egybeáll, és épp csak egy picit ragad, ha ujjunkkal megnyomkodjuk. Ha túl ragacsos lenne, adjunk hozzá még 30 g lisztet, és dagasszuk további 5 percig. 

Egy nagyobb tálba öntsünk egy-két evőkanál olajat, és forgassuk meg benne a tésztát. Fedjük le fóliával, takarjuk le egy konyharuhával a tálat, és helyezzük élesztőbarát környezetbe: meleg, huzatmentes, nyugis sarok, radiátor környéke, nagyon alacsony hőmérsékletű sütő, stb... Hagyjuk kb. 2 órát állni. Hallgassuk meg a Patience-t.

A gyönyörűen megkelt tésztát borítsuk ki enyhén lisztes munkafelületünkre, és gyúrjuk át jó alaposan, hogy ruganyos, sima legyen. Nyújtsuk olyan téglalap méretűre, amely a sütőformánkkal megegyező szélességű, és kb.50-60 cm hosszúságú. (23 x 13 x 8 cm-es "gyümölcskenyér forma".) Kenjük meg a tésztát lágy vajjal, szórjuk meg alaposan a fahéj-cukor-szerecsendió keverékkel, és magunk felé haladva tekerjük fel jó szorosan. A tekercs végeit csípjük össze, hogy ne távozhasson a jó kis fahéjas keverék. 

Kenjük ki vajjal a sütiformát, mely esetünkben egy standard "kenyérforma", és óvatosan emeljük bele a fahéjas tekercset. Kenjük meg lágy vajjal a tetejét, fedjük le fóliával és egy konyharuhával, és pihentessük jó langyos helyen (ahol kelesztettük, pl.) újabb 1,5-2 órát. Hallgassuk meg újból a Patience-t.

Nekem a kelés végére egy picit túlfutott a forma végeinél a tészta, valószínűleg a recept eredetije egy árnyalatnyival nagyobb formával dolgozott. Nem pánikoltam, csak lecsíptem a két kikelt tésztarészt, és egy-egy kivajazott szufléformában raktam be őket sülni a főforma mellé.

Kenjük át a kalácsot a tojásos-tejes keverékkel, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt süssük készre. Inkább az alsó-középső részen süssük, nehogy megégjen a teteje. (Közben még utoljára hallgassuk meg...).

Langyosan, hidegen, másnap megpirítva vajjal is isteni. Szeretitek a fahéjat, ősszel, kalácsban? :-)

A recept az egyik kedvenc amerikai bloggeremtől származik.