Nyitány: vendégségben "ismeretlen" embereknél
Pisti már kb. 8 éve van kapcsolatban Janettel, aki egy, az amerikaiaknál nagyon népszerű tudománnyal, a genealógiával foglalkozik. Ez tulajdonképpen a családfakutatást jelenti. Janet saját családjuk egyik felmenőjének életét kezdte el kutatni, aki magyar volt, kivándorolt az USA-ba, majd harcolt az amerikai polgárháborúban (az északi oldalon) és élete végéig külhonban is maradt. Pistivel úgy kerültek kapcsolatba, hogy le kellett fordítani bizonyos dokumentumokat angolra, és mivel Pistinek a polgárháború időszaka az egyik fő kutatási területe, mindkét fél számára gyümölcsöző lett az együttműködés. Személyes találkozásra viszont a múlt hétvégéig nem tudtak sort keríteni, ezért mindannyian nagyon vártuk, hogy megismerjük egymást. Vendéglátóink nagyon kedvesnek bizonyultak, jókat beszélgettünk velük, megnézhettük az eredeti, több mint 140 éves relikviákat, például egy korabeli fegyvert és kéziratokat is, mindezt az otthonukban! Egy történésznek ez nagyon nagy szó ám! Mindemelett megismerhettük Baltimore városát is, melybe mindketten beleszerettünk...
És minden más...
Baltimore városa Maryland államban található, a Chesapeake-öböl legbelső részén. Charlottesville-ből 3-3.5 óra kocsival, ami itt egész közeli távolságként definiálható.
Kép innen.
Baltimore az állam legnagyobb városa és kiemelkedő fontosságú kikötőváros is. Kikötőjének egyik része, az Inner Harbor, régen a bevándorlók egyik fogadóhelye volt, és ipari jelentősége is kiemelkedő volt. Az egykori bevándorlók hatása ma is élénken él, több városrész viseli büszkén alapítóinak nevét: van Little Italy, lengyel negyed, görög közösség és persze egyre növekvő a latin-amerikai közösség is. A latin negyedben láttunk például teljesen spanyol nyelvű cégtáblát:
Az egész városban érezhető a kikötővárosok jellegzetes hangulata, legalábbis mi így tapasztaltuk: sokféle ember, pezsgő hangulat, különc figurák és kedvesen össze-vissza épületek.
Na és persze hajók (U.S.S. Constellation), tengeralattjárók (U.S.S. Torsk, mely a II. világháborúban az utolsó ellenséges hajót süllyesztette el), vízi taxik, vitorlások...
És a tenger gyümölcsei...
Tartozom egy vallomással. Én még semmilyen tenger gyümölcsét nem kóstoltam, a halételeken kívül, valahogy sosem alakultak úgy a körülmények. Janeték azonban úgy gondolták, nem mehetünk el úgy Baltimore-ból, hogy nem eszünk kagylót és/vagy rákot, és nagyon örülök, hogy megismerkedhettünk, én és a tenger gyümölcsei.
Ebédre a kikötőbeli Bertha's Mussels nevű étterembe mentünk, ahol a hely spcialitása a feketekagyló, sokféleképpen elkészítve.
Némi finom, száraz cider elfogyasztása után Janeték rendeltek egyszerű párolt (?) (steamed) kagylót, és fehérboros-hagymás lében pároltat is, többféle mártogatós szósszal és kenyérrel együtt, hogy mi, kezdő kagylóevők az alapoktól kezdhessük :-) Nekiálltunk hát a kis kagylóvillával, és fokhagymás-vajas szósszal elfogyasztottunk jópár kagylót. Őszintén: finom volt. A kagylóhús puha, de nem kocsonyás, sós, kicsit tengerízű és a szószok ízei tökéletesen harmonizáltak vele. Egyszerű és finom, ahogy szeretjük.
Este pedig házigazdánk igazi "Maryland-American style dinnert" készített: a héjában sült krumpli és a spárga mellé Crab Imperialt tálalt. Ez a szép nevű étel legalább ilyen finom is: a kék tarisznyarák húsához külünböző fűszereket, zöld paprikát, tejszínt, majonézt és Gruyére sajtot adott, és ezeket önálló kagylóformákban egy kicsit összesütötte. A végeredmény egy nagyon elegáns és finom fogás lett:
A desszert pedig pumpkin pie, azaz sütőtök-pite volt, ami olyan finom volt, hogy önmagában is megérne egy bejegyzést, ha például lenne róla fotóm. De sajnos nincs, mert túl gyorsan elfogyott...
Vacsoratársainkat egyébként a vendéglátó házaspár mellett egy másik igen érdekes pár adta: Peggy, a déli lady, és Bill, a déli katona leszármazottja. Róluk is külön bejegyzést lehetne írni, történeteik annyira érdekesek, viccesek és elgondolkodtatóak voltak.
Nagyon jó hétvége volt.
2 megjegyzés:
Na végre! Látod, Borika, nem hiába sürgettem a sea food minél hamarabbi megismerését! És akkor még hol van a homár meg a garnéla! Haza ne merjél jönni addig, míg nem kóstoltad meg azokat is!! Na jó, nem akarlak fenyegetni. Egyébként az asztal közepén a tálalót Lazy Susan-nek hívják (amennyiben körbeforog). Fogadjunk ezt nem tudtátok?! Amúgy nagyon tetszik Baltimore a képek alapján, éljenek az óceánparti kikötővárosok! na pá.
Hhuu, köszi az infót Lazy Susan-ről, nem tudtuk, hogy így hívják! :-) Találó (vagy tálaló?) név :-))
Megjegyzés küldése