Obdzsektsz in the mirör – autózzunk amerikaiul, avagy a Férj publikál

Gondolom Ti is nagy élvezettel olvasgatjátok Bori írásait amerikai élményeinkről (én is), s úgy gondoltam, hogy én is hozzájárulok kicsit, s bevezetek (szó szerint) mindenkit az USA kultúrájának egyik lételemébe: az autóval való közlekedés világába.

Tényleg nem túlzás az az állítás, hogy az amerikaiak az autóikban élik le fél életüket: óriásiak a távolságok, nem gyakran 50-70 mérföldre járnak dolgozni, reggel és délután egyaránt hosszú félórákat-órákat araszolva, vagy a dugóban üldögélve. Mégis: szinte sehová sem járnak gyalog, még csak ha a kötelező kocogásra indulnak a közeli parkba, oda is inkább kocsival mennek. A drive-thru-k az élet minden területén jelen vannak: éttermek, mozik, kávézók, bankok mellett van drive-through gyógyszertár és ékszerész is! Tehát, ha útközben támad kedvünk egy jó kis lánykéréshez, nosza, ki sem kell szállni az autóból… Hát nem nagyszerű?

A képeken drive-thru bankautomata és bankfiók látható:

Így nem is csoda, ha nekünk is azt ajánlották az intézetben, hogy mindenképpen béreljünk autót! Ez nem is olyan könnyű otthonról, s mint utólag kiderült, szépen ki is használják a gyanútlan turisták hely-nem-ismeretét. Bár jó árakat ajánlottak az internetes foglalásnál, csak a helyszínen derült ki, hogy ez-az történetesen nem került feltüntetésre, meg az extra biztosítás kötelező (az USA-ban nem autóknak van kötelező biztosítása, hanem a vezetőknek: bármilyen autóba (akár bérautóba is) ülnek, mindig megvan a biztosítás. Nekünk, szegény európaiaknak ez ugye nincs, így legtöbbször a bérleti díjjal egyenlő összeg a biztosítás is…)

Ezt megtanulva megkaptuk az egyik amerikai ismerősünk által szokatlan (?) színűnek nevezett (arany/hasmenés) színű Ford Focusunkat, amellyel gyors ismerkedés után nekivágtunk az utaknak.

Az autó: Toyotákhoz szokott elfogult vezetőknek érthetetlen, logikátlan, de összességében nem rossz. Nagyon csúnya, viszont nem szép. 2.0-ás motorját teljesen megöli az ostoba 4(!) sebességes automata váltó, ami szívfájdalom nélkül visszakapcsol gyorsításnál autópálya-tempónál is 4-esből 2-esbe(?!) Az ablakmosó is először töröl egyet a száraz ablakon, majd spriccel, és megint töröl. Logikus, nem? Legnagyobb és amerikai viszonylatban furcsa hiányossága, hogy nincs benne tempomat, így a bokám különösen megszenvedte a több száz mérföldes utakat. A jobb tükrön viszont ott a kötelező felirat, hogy a tükörben látható tárgyak közelebbnek tűnnek, mint amilyen távolságra a valóságban vannak… Biztos, ami biztos.

Két napja viszont megvan a másik bérautónk, s ebben már otthon érezzük magunkat, hiszen egy Corolla...

A közlekedés: a Hazárd-megye Lordjaihoz és a Knájt Rájderhez szokott szemnek feltűnően lassú. A sebességhatár autópályán is csak 65 mérföld óránként (105km/h), igaz, 10 mérfölddel nyugodtan túl lehet lépni, ez a mindenhol elfogadott tűréshatár. A száguldás pedig NAGYON ritka, s általában rosszul végződik, mert nagyon erős a rendőri jelenlét az utakon! Traffipaxnál sem fog senki villogni szemből, hanem lelassítanak és mindenki szépen betartja a sebességhatárokat. Az egyetemi összekötő hölgy mesélte, hogy egyszer hazafelé egy feltűnően cikk-cakkban közlekedő, bizonytalan vezető haladt előtte, s ő azonnal hívta a 911-et és bejelentette, hogy egy feltehetően ittas, ön- és közveszélyes vezető halad előtte és kérte, küldjenek egy járőrt. Valahogy tehát az állampolgári felelősség is nagyobb, s nincs az a „hülye zsaru- teszek a szabályokra” cinkos összekacsintás a társadalomban.

A közlekedési szabályok: nagyjából ugyanazok, mint nálunk, de van egy-két furcsaság. A kertvárosokban 25 mérföld a sebességhatár, s minden négyes kereszteződésben 4(!) stoptábla van. Tehát MINDENKI megáll, aztán érkezési sorrendben elhaladnak. Tessék ezt elképzelni a Liget-lakóparkban: „1. mennyire állat az autód, 2. mekkora mellű a nőd 3. meddig bírod feltekerni a kocsidban a hangerőt.” Esetleg ha kukásautót vezetsz, akkor te mész először. Az amerikai KRESZ hivatalosan nem létezik, hiszen minden állam saját hatáskörében rendelkezik a közlekedési szabályairól, de azért nagyjából megegyezik mindenütt. Mindenki emlékezik arra, ahogyan és amennyiért Magyarországon jogosítványt szerzett. Nos, itt Virginiában a jogosítványért 4(!) dollárt kell fizetni, tanfolyam nincs, a driver’s manual (KRESZ-könyv) letölthető az internetről (56 oldal az egész), s naponta egyszer lehet a vizsgán próbálkozni. Ha nem sikerül a vizsga, 2(!) dollár a pótvizsga díja, s 24 óra múlva lehet újra nekifutni. Ezzel persze együtt jár az is, hogy sokan elég gyengén vezetnek, de mindenki belejön előbb-utóbb, hiszen nincs más választása. (A KRESZ könyvben szerepel egyébként, hogy nem sorolhatunk be egy halottas menet autói közé és ne dudáljunk ilyenkor…) Furcsa, hogy rengeteg lámpás kereszteződés telezöldes, tehát balra forduláskor elsőbbséget kell adni a szemből jövőknek: sokszor ez 3-4 sávnyi autót jelent: először eléggé leizzad az ember, miközben várja, hogy a 2 sávnyi kamion között legyen annyi hely, hogy befordulhasson. Ugyanígy: piros lámpánál jobbra kis íven be lehet fordulni, elsőbbségadás után! Ez egyébként az olajválság kapcsán jött gyakorlatba, hiszen így kevesebb autó áll feleslegesen járó motorral a lámpánál.

Mivel mindenki vezet, hihetetlen arcokat lehet látni az utakon. Az egyik tipus a 90+ éves nagypapa-nagymama, akik közül minden harmadik biztosan lifegő, nyitva felejtett csomagtartóval közlekedik, sokszor órákon át balra indexelve, mivel erről-arról elfeledkeznek már a nagy sietségben (30-40 mérföld/óra). A kamionosok, motorosok is hatalmas figurák - ez csak egy véletlenül elkapott kép egy

szelíd motorosról:

Teljesen új jelenség az utakon ún. RV , azaz Recreational Vehicle. Ez olyan hatalmas lakóbuszt takar, ami annyiba kerül mint egy-egy kisebb ház, belül mindennel, amire a kényelmes amerikainak szüksége lehet, és – ez mindennek a teteje – utánfutón mögé kötik az egyik személygépkocsijukat is, hiszen arra is szükség lehet egy-egy közeli kiruccanáshoz !

RV és autó hátulról:

RV és autó oldalról:

Így gyűlnek hát a mérföldek ezrei mindenki mögött itt az USA-ban. Érkezésünk óta mintegy 3000 km-t tettünk már meg, ami szűk egy hónap alatt nem kis teljesítmény, nem igaz? S a következő hetekben még egyszer ennyi vár ránk, hiszen sajnos a városokra nincs ráírva, hogy közelebb vannak, mint a felirat alapján gondolnánk.