Bori szemlél, elmereng és szájmegy a világ körül

Berlin - nagyváros létére - tiszta, jól működik a közlekedés, az emberek alapvetően udvariasak. Berlin azonban pezseg is: sokszínű, mindenféle kultúra, nemzetiség képviselőit meg lehet találni. Az éttermek és kávézók sorra érik egymást az utcákon, és a galériák, alternatív "gyűjtőhelyek", designer boltok és világmárkák mind érdekes egyveleget alkotnak együtt. Most, hogy tavaszodik, a berliniek elözönlik a tereket, parkokat, minden lehetőséget megragadva a napozásra.

Ahogy az ember reggelente villamossal utazik például keletről a város szíve felé, kicsit olyan, mintha Pesten járna, hiszen sok századfordulón épült, szépen karban tartott épület közt kanyarog a villamos. Talán azért másabb egy picit mégis, mint Pest, (azon kívül persze, hogy németül mondják be a megállókat :-)) mert "hiányzik" a dugó.

A legforgalmasabb csomópontokat kivéve, igazi közlekedési dugókat még nem láttunk, valószínűleg, mert az emberek belátják, hogy érdemesebb a tömegközlekedést használni - ez utóbbi viszont megbízható, gyors és kiterjedt a hálózat...

Eddig beleszerettem már a régi polgári házakba, hiszen mindegyik más, egyedi, története van és megszerettem a pici kávézókat, éttermeket is, melyeknek a neveit lassan meg is értem, sőt, néha még a bennük rejlő humort is érzem :-)


Kicsit még félénken rendelek kávét, de már szigorúan németül, és közben nagyban mutogatva illusztrálom is, hogy mit szeretnék, csak a biztonság kedvéért...

Minden állomáson, minden utcán van legalább egy-két pékség, ahol szebbnél-szebb finomságokat lehet venni. Azt nem annyira szeretem, hogy nagyon sok péksütemény porcukros sziruppal van leöntve, de hát... tudom, tudom, szorít a gyémánt cipő :-)

Imádom a dönerek, kebabok és egyéb török, keleti ételek fűszeres illatát. Minden sarkon van legalább egy Imbiss, és fillérekért lehet nagyon jókat enni. A berliniek másik nagy kedvence a curry wurst, de ezekről még írok majd részletesebben.

Szeretem azt is, ahogy az emberek reggel és este is útközben (metrón, S-Bahnon) újságot olvasnak, egyesek vérprofin tudják úgy hajtogatni a nagy lapokat, hogy közben még kávéznak is, és I-Phone-nal babrálnak. Jó érzés reggel útközben a napsugarakat és az embereket lesni:-)


És szórakoztat, ha nem is mindig szeretem, ahogy időről időre egy harmonikás vagy hegedűs felszáll a metróra és hipp-hopp produkál egy rövid előadást. Hallottam már meghatóan szép orosz éneket, izgalmas, balkáni dallamokat, jazzes trombita-gitár duót...

Azt hiszem, a nagyvárosi "bármi megtörténhet"-érzést tegnap éltem át mégis legelőször igazán. Bérletvásárlás miatt álltam sorban egy forgalmas állomáson, és elmélázásomból felocsúdva hirtelen mit láttam? Nem, nem egy zsiráfot. És nem, nem is egy bohócot. Hanem egy Troopert a Star Wars-ból, amint épp a mozgólépcsőn jött felfelé, teljes felszerelésben, hogy is máshogy. Lefotózni sajnos nem tudtam, de itt egy kép azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik a szereplőket:



Hát így éldegélek én itt, mint Bori, a világ körül. Berlin ugyanis (bár nem Debrecen) egyelőre még nagyon az én világomnak tűnik :-)