Általánosban majdnem végig, gimnázium alatt sokszor, egyetem alatt pedig csak néha, de: volt szerencsém iskolai menzákon enni. Nem tudom, hogy vajon ez mindenkire ilyen nagy hatással volt-e, de nekem maradandó emlékeim vannak. Például a főzelékekről, főleg a "nagyszerű" finomfőzelékről: sosem voltam a főtt répa nagy rajongója, hát még amikor mindezt egy édes, lisztes főzelékben láttam viszont... Aztán sosem felejtem a krumplipürét sem, mely mindent látott, csak krumplit nem, híg volt és természetellenesen sárga :-) Ehettem volna (de nem ettem) hideg kapros, édeskés uborkalevest, vagy beazonosíthatatlan zöldséges-ragus-krémleveseket, alkalmanként eltérő tésztákkal bennük. Az egyetemi menzán a sültkrumplit sosem sikerült frissen elkapni, csak amikor már puha és langyos volt, és a zöldségköretek is kimerültek a túl puhára párolt mexikói zöldségekben. Ezeket általában elkerültem.
Van azonban a menzán evésnek egy nosztalgikus oldala is: általában jókat nevettünk a suli utáni ebédek alatt, és egy-egy ételt azért egész finoman is el tudtak készíteni. A babgulyás például mindig is kedvenc volt a menzán, és a tarhonyás ételeket is jó volt enni, a mellé porciózott uborkával :-) Sok múlott a konyhás néniken is, adtak-e repetát a kakaós tejbegrízből vagy sem? Elhitték-e, hogy van befizetve ebédem, csak épp az ebédjegyem nincs itt? Sürgettek-e vagy megvárták, amíg a forró leveses tányért a tálcámra egyensúlyoztam? Szerintem mindenki sokat tudna mesélni...
Itt Berlinben gyakran járunk az egyetemi menzára, ha nincs kedvem vagy időm itthon főzni: ez megint egy egész más élmény...
A berlini egyetemi menzákat a Studentenwerk Berlin nevű szervezet üzemelteti, és az egyetemeknek általában több étkezdéje is van. Elvileg bárki étkezhet a menzákon, csak egy menzakártyát kell megvennie, arra pénzt töltenie és szabad az út, azaz, az evés. A diákok igazolványuk felmutatásával diákkedvezményt kapnak fizetéskor. Az alábbi képen egy kártya-automata látható, amelyen ellenőrizhetjük az egyenlegünket és tölthetünk pénzt is a kártyánkra.
A menzák hatalmas alapterületűek, és külön "szigeteken" találhatók az ételek, italok; a bejárati tálcafelmarkolás után mindenki körülnézhet, hogy mi az aznapi felhozatal. A napi menük között mindig van legalább kétféle vegetariánus, húsos és halas étel, melyekhez 4-5 féle köretből választhat a vendég. Állandó köret a krumpli, de mindig van valamilyen rizs vagy tészta is - ezek képviselik a szénhidrát-vonalat. Azonban zöldségekből is nagy a választék: brokkoli, káposzta, bab, borsó, kukorica, karfiol, és még sorolhatnám...
Van külön salátáspult, ahol mindenki dönthet: magának állítja össze a salátáját, vagy a már elkészítettek közül vesz. Itt is minden megtalálható, a különféle csíráktól kezdve a chilipaprikákig.
Található még leveses és joghurtos sziget is, ahol mindenféle egészséges dologgal turbózhatjuk fel az ebédünket, például magvas zsemlékkel, müzlikkel...
Minden nap van egy napi ajánlat, amelyet ott a helyszínen, előttünk készítenek el a sapkás szakácsok. Ez egy kicsit drágább, mint a napi menük, de sokszor nagyon különleges.
És természetesen van egy "imbiss" rész is, ahol mindenféle wurstokat, kolbászkákat, sült húsokat, hamburgert lehet kapni, de érdekes módon általában itt állnak a legkevesebben sorba. Salátát viszont szinte mindenki tálcáján látni...
Választhatunk még gyümölcsöket, ihatunk kávét, gyümölcslevet, üdítőket...
És hogy mindezt mennyiért? Mi általában személyenként 3-4 Eurót fizetünk egy ebédért, de ezzel már nagyon-nagyon jóllakunk, van benne innivaló és saláta is, ezt az árat pedig nagyon jónak mondhatom Berlinben egy meleg, teljes ebédért.
Én ma egy "keleties báránygulyást" (Lammgulasch Orientalisch) ettem, ami tulajdonképp egy sűrű bárányragu volt lencsével és manduladarabokkal dúsítva, finom fűszeres szószban, Pisti pedig cornflakes-bundás rántott halfilét evett, zöldséges szósszal. Mindketten kapros krumplit választottunk köretnek.
Az étkezés végén az emberek egy mozgó pultra rakják a tálcákat, a papírszalvétákat a megfelelő szelektív szemetesbe dobják és jóllakottan távoznak.
Nem állítom, hogy a német menzás ételek gasztronómiai költemények. Csupán nagyobb a választék, egészségesebbek a lehetőségek és van fantázia a napi menükben is.
Tudtok olyan otthoni menzákat, amelyek vállalják a jobb minőségű, egészségesebb étkeztetést is?
8 megjegyzés:
Itthonit most hirtelen nem tudnék megnevezni, de az új és hatalmas francia testvériskolában hasonlóan nézett ki az ételkínálat és a maradékok elszállítása.
2 euróért választhattak a gyerekek előételt (joghurt, saláta, leves) másodikat (mindenféle kombinációban a köret és a hozzávaló husi, vagy zöldséges étel) és desszertet. Igaz, a suli 1600 fős volt és mindenki ott étkezett, mert nem nagyon tudott máshová menni, így aztán gazdaságosabban is lehetett vezetni a konyhát.
Itthon én is szívesen fizetnék 2 eurót (6-700 Ft-ot), ha ilyen lenne az iskolai menza - talán a gyerekek is...
jaaaaaa...most leesett az álam...sajnos tisztában vagyok az itthoni menzákkal,mivel kisfiam ott eszik hétközben...hát...ilyen biztos hogy itt nincs...
Pedig lassú, tervezett változással lehetne segíteni a helyzeten, nem?
Hemzseg az agyam az ötletektől, de ma már csak egyet írok le (kettő lesz belőle) a kicsavart citrom héjának hasznosításáról.
Kéz bőrébe és körömre dörzsölés - citromolaj bemegy és ott jótékony hatást fejt ki.
Csap, mosdókagyló, kád felületének tisztítása - könnyedebb szennyeződést lehozza ( a durvább vízkőhöz, zsírhoz azért nem elég!) és közben isteni citromillat terjeng.
Mára ennyit :)
Odagondolom a citromos bejegyzéshez!
Az én ált. sulimban az élelmezési vezető egy kb. 120 kilós, ám annál aranyosabb néni volt, innen lehetett sejteni, hogy talán kellő gondot fordít az ételek minőségére is. Alapjában véve a legtöbb étel elég jó volt, bár a finomfőzelék pl. számomra is egy gasztronómiai zsákutca volt. A kakaós, híg állagú tejberizs nálunk is mindig nyerő volt, illetve imádtam még a sárgaborsó főzeléket is (stokeráj), pirított hagymás kolbásszal! Ezzel együtt is, itthon is elviselhetőek lennének a berlinihez hasonló "menzák"!
Kedves Bori! Véletlenül találtam rá a blogodra és nagyon megörültem egy (két) Berlinben élö magyarnak :-) Én 2001 óta élek itt, véletlenül Zehlendorfban... Csak két dolgot akartam írni régebbi posztjaid kapcsán:
1. Körözötthöz a legjobb a lengyel túró (twarog), van egy pár lengyel bolt Berlinben, talán a legismertebb a Müllerstrassén lévö (Wedding), de itt van egy pár másik cím is: http://www.aric.de/interkulturell/polenadresses.html
Esetleg be kell szerezni néhány lengyel ismeröst, aki néha hazalátogat és vásárfiaként hoz egy kis túrót :-)
2. Piac: szégyenszemre én még sose voltam a Maybachuferen lévö török piacon... mentségemre szolgáljon, hogy hétközben a munka miatt nem tudok piacozni. Szombatonként a Mexikoplatzon (S1) lévö piacra járok, az árak jóval magasabbak, a választék meg jóval kisebb, mint a Maybachuferen, de ez nekem gyalog is elérhetö. A berlini felkapott piacok a Winterfeldtplatzon (Schöneberg) és a Kollwitzplatzon (Prenzlauer Berg) vannak, mindkettö szombaton.
Szia Orsi! De örülök, hogy írtál!Nem is gondolná az ember, hogy mindenfelé magyarokkal "találkozik" :-))) Köszönöm a tippeket mindkét témában, a Mexikoplatzon még sosem jártam, valószínűleg felderítem majd, bár én továbbra is nagyon szeretem a török piacot, még ha kicsit messze is van. Persze, ha munka miatt nem tud eljutni az ember...A többiről is olvastam már, szép lassan majd :-) Remélem, találkozunk még itt a blogon! :-)
Megjegyzés küldése