2010. július 26., hétfő

Panna Cotta erdei gyümölcsökkel - a 99.

Lassan egy éve, hogy elkezdtem a blog írását, és ma elérkeztem a 99. bejegyzéshez! Már csak egyet kell posztolnom, és meglesz a blog első "posztfordulója" - de majd mindent a maga idejében... :-)


Vasárnap panna cottát készítettem, amely egy olasz desszert, végtelenül egyszerű és nagyon látványos! (A panna olaszul tejszín, a cotta pedig, azt hiszem, azt jelenti, hogy főtt). Régebben áhítattal néztem, ahogy a tévében  a mesterszakácsok csak úgy rávarázsolták a tányérra ezt a tejből-tejszínből készült remegős pudingfélét, majd mindenféle földi jóval körítve tálalták... Nagyon szerettem volna kipróbálni magát a desszertet is, hiszen finomnak látszott, és persze saját képességeimet is tesztelni: vajon ki tudom-e én is olyan szépen borítani a formából, ahogyan a tévések? ;-)

Jelentem: sikerült! :-) A desszertek csak egy egész picit lettek szépséghibásak, amit a késemnek tudok be.

A recept nem az enyém, hanem Dolce Vitáé. Sokféle recept átböngészése után döntöttem az övé mellett, ugyanis (például) pont annyi tejszínt kívánt a recept, amennyi nekem itthon volt, és lapzselatinnal kellett a megfelelő állagot elérni, ami szintén fellelhető volt a konyhaszekrényben. Az íze nagyon letisztult, selymes, és az erdei gyümölcsös mártással kombinálva látványnak sem utolsó. Nagyon vicces, ahogy remeg, de mégis egyben marad :-)

Aki szereti a kihívásokat, kísérletezzen bátran, megéri!

Hozzávalók: (4-6 formához)

- 4 dl 30 %-os tejszín
- 2 dl zsíros tej
- 5 dkg cukor
- 1 vaníliarúd
- 3,5 lap zselatin

Az öntethez: 4-5 marék fagyasztott erdei gyümölcs (vagy friss), 2-3 ek cukor, 1 dl víz

A tejet a vaníliarúddal és kikapart magjaival feltesszük főni, és pár percig forraljuk. Nekem nem volt most itthon igazi vaníliarudam, viszont volt szuper vaníliás cukrom, igazi vanília magokkal, így én ezzel oldottam meg az ízesítést és az édesítést is. Hozzáadjuk a tejszínt is, és újra felforraljuk. Ezután levesszük a tűzről, és a vaníliarúd kivétele után hozzáadjuk a zselatinlapokat. Alaposan elkeverjük, amíg feloldódnak, kicsit hűlni hagyjuk, néha megkevergetve, majd a formákba öntjük a vaníliás keveréket. A formákat legalább 4-5 óráig hűtjük, ez alatt szép rezegősre szilárdulnak.

Én DV ajánlása nyomán a tálalás előtt forró vízbe mártottam a formák alját egy picit, majd egy éles kést is körbefuttattam a formákban, így egész könnyen "rácsusszantak" a tányérokra, nagy örömmel töltve el engem :-)

A gyümölcsös öntethez csak egy kisebb lábasban öntsünk össze mindent, és forraljuk, amíg a megfelelő sűrűséget elérjük (kb 10-15 perc). Karamell- vagy csokiöntettel is elég finom lehet...


A formákról: én két adagot ilyen szufflétálkákban, kettőt pedig egyszerű kis (max. 1,5-2dl) bögrékben csináltam. Szerintem mindenféle egyenes, vagy picit gömbölyű formájú csésze, pohár, tálka megfelel, amiből utána ki tudjuk csúsztatni a desszertet.

Ki evett és/vagy csinált már ilyet és mi volt a véleménye? 

5 megjegyzés:

Kátya írta...

Hmm, Borika, ez csodaszép lett! Nem is tűnik olyan bonyolultnak, mint ahogy a TV-ben túlmisztifikálják az egészet. Még a végén kipróbálom :D

Bori írta...

Próbáld is ki, te vagy az egyik legjobb tesztalany ;-) Nyitott vagy sokmindenre, ügyes a konyhában, Petike meg hálás közönség :-D

Kátya írta...

Ja, persze..ügyes a konyhában...a múltkor is kipróbáltam a pizza receptedet, azt karba tett kézzel vártam, hogy az élesztő megfusson a cukor nélküli (mert azt már a lisztbe beletettem) langyos vízben, de meg sem moccant. Nem baj, azért beleöntöttem a tésztába, hátha majd ott érintkezik a cukorral, és megkel, de az a tészta nem mozdult semerre! Próbálkoztam még cukros tejjel is, hátha abban majd megfut az élesztő, de sajnos a mikróban felfőztem a tejet, így vélhetően az élesztőgombák is halálukat lelték! Végül az egészet újra kezdtem, és mindent úgy csináltam, ahogy kell...és sikerült...nagyon finom lett!:-D

Bori írta...

:-D Na, és, én is jártam már úgy, hogy forró tejbe raktam az élesztőt, meg is haltak szegény gombái, sőt, cukrot is hagytam már ki. C'est la vie, ha fáradtabb az ember, megesik simán :-)

Böbe írta...

A pizzához lehet az élesztőt langyos sós vízben is megfuttatni, cukor nélkül - nekem így is működik.
Kata, elképzeltelek, amint szó szerint karba tett kézzel hosszasan "szemezel" az élesztős tálkával :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...