2010. augusztus 28., szombat

Úton 3: Köln, dóm és a szédületes magasság

Münster után dél felé, Kölnbe indultunk, hogy egyre jobban megmártózzunk a német kultúrában, ha élhetek ilyen képzavarral. Köln Németország negyedik legnagyobb városa, és híresen nehéz megérteni az itt élők beszédét, ugyanis egy nagyon különleges dialektust beszélnek, amelyet a németek csak Kölsch-nek hívnak. Mi ugyan ezt most csak kis mértékben hallottuk, például jegyvásárlásnál, köszönésnél, de valóban egész más már, mint amit itt északon hallunk.


Mivel Kölnben csak egy fél napunk volt, egészen magától értetődő volt, hogy a híres kölni dómot nézzük meg, és ha még marad időnk, a Rajna partján sétálunk egy kicsit.

A kölni dóm több száz éven keresztül épült, mindig újabb és újabb elemekkel gazdagodott, szépült, mára már az UNESCO világörökség része. Lenyűgöző, magasra törő tornyai egyből megragadják a látogató figyelmét: minket is elvarázsolt, még ha nem is vagyunk kifejezetten építészet-szakértők vagy rajongók.


Rengeteg, azaz rengeteg turista volt kíváncsi a dómra látogatásunk napján, és ahogy olvasom, nem csak képzelődtem: a wikipédia szerint 2004-ben majdnem ugyannyi látogatója volt, mint a párizsi Eiffel-toronynak, közel 6 millió! Bebarangoltuk hát a gótikus templomot, elmerengtünk a színes üvegablakokon és a belső tereken. 


Fő célunk azonban ennél több volt: elterveztük, hogy megmásszuk a tornyot, hiszen egy kis lépcsőzés, alakformálás kinek nem jön jól? ;-) A dóm tornya 157 m magas, mely magasságával Németország második, és a világ harmadik legmagasabb temploma - ezt a tényt valahogy nem realizáltam annyira, mielőtt elindultunk felfelé. Elolvastam, hogy pontosan 533 lépcsőt kell majd megmásznom, és kb. 3 nyelven azt is, hogy nincs lift, ami felvigyen :-) 


A lépcsők egy nagyon keskeny lépcsőházban kanyarogtak felfelé, ahol alig fért el két ember egymás mellett, ha épp összetalálkoztunk egy szerencséssel, aki már lefelé jött. Nem volt egyszerű, pláne, hogy még kis pihenőre alkalmas kiállók sem voltak útközben. Felmásztunk hát a harangokig, ahol egy kicsit megpihenhettünk, körbejárhattunk, és szívbajt is kaphattunk, amikor megkondultak :-) A harangok után már nem sokat kellett mászni. Az utolsó rész volt a kritikus: a torony azon részén, ahol már nyitott "ablakok" voltak, melyeken át fújt a magassági szellő, egy olyan fém lépcsőn kellett még mászni középen, amelyről már majdnem teljes kilátás nyílt lefelé (120-130 m). Alapvetően eddig nem hittem magam nagyon tériszonyosnak, de akkor nagyon féltem, ahogy fújt a szél... majdnem vissza is fordultam, de aztán győztem, és felmentem, magasság és szél ellenére is. 


A kilátás nagyon szép volt, igaz, be volt rácsozva, a biztonság kedvéért a kilátó rész, de még így is megérte. 


Persze, azért nem éreztem természetes közegemnek a torony szédítő tetejét, és egy-két gyors fotó után remegő lábbal inkább csak óvatosan ereszkedtem alá :-) Lefelé már sokkal jobb volt a lépcsőzés, azonban a szilárd talajra lépve éreztem magam újra igazán jól. Érdekes dolog ez a magasság: egyfelől vonz, mert kivételesen szép a kilátás fentről, és különleges érzés ott lenni, ugyanakkor nagyon-nagyon félelmetes is, hogy milyen kicsik is vagyunk mi valójában...

A dómos kalandok után kezdődő izomlázunkat a Rajna partján egy kicsit kilazítottuk, és indultunk tovább Bonnba... folyt.köv.

Kölnben jártatok-e már?

10 megjegyzés:

jókaja írta...

Még, hogy a Kölsch nehezen érthető? Várom beszámolódat Bajorországból. :-)

Kedvencem az volt, amikor a bajor közszolgálati TV-csatornán riportot adtak egy tehenesgazdával. Még az átlag bajorok se értették volna, így hát feliratozták. :-D

Köln viszont jó hely, a dóm pedig egyedülálló. Napokat lehetne eltölteni a részletek megfigyelésével.

Titáti írta...

Én nagyon szeretem az ilyen kalandokat. Én ott is lépcsőn megyek, ahol van lift. :-)
Engem az ilyen helyek nagyon le tudnak nyűgözni.
És sajnos Kölnben nem jártam még.... :-(

Eszembe jutott egy apróság: Passauba is fogtok menni?
Ott is van egy Stefansdom. A Duna partján három templom van, ami István nevet visel. Passau, Bécs és Budapest. A különbség viszont az, hogy a mi templomunkat Szent István királyról nevezték el, a másik kettőt pedig Szent István vértanúról.

Bori írta...

Hát, nekem még a Kölsch is nehéz, mint ahogy a normál Hochdeutsch is, de pl. a nyelvsuliban volt ilyen magnóhallgatásunk, amelyben direkt egy kölni pasi beszélt :-) Ja, a bajor német még szebb volt, majd írok ám arról is :-)

Bori írta...

Nem, sajnos, Passau már nem volt benne a programban, de a bécsi dómot már láttam, szintén nagyon szép. Majd írok még egyébként István királyunkról, jó hogy említed, mert később találkoztunk vele! :-) de egyébként tényleg jó néha egy más perspektíva...

welmi írta...

Jártam! E! És valóban beszarás volt a toronyban mászni, főleg harangkongás közben.

Bori írta...

Ugyehogy?? Köszi, végre valakinek szintén bekakk volt :-))De azért szép...

atish81 írta...

én még énelkeltem is a kölni dómban az énekkarral.
jó az akkusztika. :)

Bori írta...

Woow, tényleg? Elég nagy fílingje lehetett...

Kátya írta...

Wow! De csodálatos! Imádom az ilyen hatalmas, égbetörő gótikus katedrálisokat. Olyan monumentálisak, hogy az ember csak egy kis körömpiszoknak érzi magát mellettük. Emlékszel a prágai katedrálisra? az is milyen klassz volt! Fantasztikus helyekre jutottatok el, szerencsések vagytok!

Bori írta...

Tudom :-) Emlékszem ám Prágára is...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...