2010. október 20., szerda

Lecsós-csirkés táskákról és a kétlakiságról, mert nem sok közük van egymáshoz

Furcsa ez a kétlaki élet, főleg ha a két lak két különböző országban van, esetünkben Magyarországon és Németországban. Amikor otthon vagyunk, nagyon jó, mert ott a család, a barátok, ismerős minden utca, amikor itt vagyunk, akkor pedig mindig történik valami, hiszen egy hatalmas, nyüzsgő városban élünk, ahol mindig látunk, tapasztalunk valami érdekeset. Sokat tanulunk magunkról, új oldalainkat ismerjük meg az utazások alatt, de ebbe most inkább nem megyek bele jobban, mert nem akarnék "bölcsességeket" szórni a virtuális térbe... :-)

Kíváncsi vagyok! Kedves Olvasók, akik hozzánk hasonlóan éltek (mert tudom ám, hogy vannak ilyen "kétlakiak" még rajtunk kívül :-), vagy éltetek valaha: Ti hogyan kezelitek, kezeltétek, mik a tapasztalataitok a "nemzetközi kétlakiságról"? Nagyon érdekelne...

Nekem, amikor visszajövünk Berlinbe, mindig kell egy pár nap, amíg visszarázódom itteni életritmusunkba, és ez nálam igen nagy részben a főzést is jelenti. Van, hogy tele tervekkel, ötletekkel térek vissza, és van, hogy pár napig nem találom a helyem a konyhában - most is ez az eset állt fenn. Tegnap estére tudtam magam egy kicsit összeszedni, és fagyasztott leveles tésztából egy egész jó vacsorát kreálni. 

A fényviszonyok nem kedveztek annyira a fotónak...
Na nem kell ám semmi különlegesre gondolni, csak egy egyszerű "komfort-kajára". Én így élem meg ezeket az itt-ott mindennapokat... :-)


Hozzávalók: (12 darabhoz)

- 1 csomag (450 g) fagyasztott leveles tészta (amit én vettem, 6 vékony lappá volt már nyújtva)
- 300 g csirkemell filé
- lecsóalap ("konzerv" vagy friss) vagy gomba vagy egyéb zöldségek...
- só, bors, majoranna
- kevés tojás, a tésztát megkenni sütés előtt

A töltelékhez a csirkemellet apró csíkokra vágjuk, kevés olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a lecsót, fűszereket, jól átsütjük. Természetesen rengeteg variáció lehetséges, hogy mit töltsünk a tésztába. Akár gomba, akár sajt, bármilyen zöldség mehetne bele, ki mit talál otthon, mit szeret, stb. Én lecsósra vettem most a formát, mert nálunk ez a "lecsókonzerv" egy afféle családi dolog: mamám és anyukám is minden nyáron rengeteg lecsót főz, amikor szezonja van, és úgy teszik el, mint a befőttet, üvegekbe, hogy aztán ősszel-télen is gyorsan, finom lecsót használhassunk, amire épp szeretnénk. 

A leveles tészta lapokat hagyjuk kiolvadni, majd 12 négyzetet vágjunk ki. A négyzetek közepére (átlósan) egy csíkban tölteléket rakunk, és egymásra hajtjuk a négyzet két szélét. Csippentsük össze őket egy picit, hogy ne nyíljanak ki sülés közben. Sütőpapíros sütőlapra helyezzük őket, és a tetejüket megkenjünk a tojással. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt szép pirosas-barnára sütjük őket. 

Bármilyen salátával egy finom, gyors, könnyű vacsora, vagy épp ebéd varázsolható így! :-)

4 megjegyzés:

Dora írta...

Szia Bori, a ketlakisagrol: London-Budapest-Varpalota a helyek ahova tartozom. Most epp kisse nehez,mert lassan 8honapja nem voltam otthon es csak December kozepen tudok hazamenni. Mar hianyozik nagyon a csalad,baratok es ugy minden ami az otthonhoz kot. Ebbe termeszetesen a kajcsik is beletartoznak. Sokszor van olyan erzesem amikor megfoztem valami nagyon kivant etelt,hogy jojo..de nem teljesen olyan mint otthon. Vagy a masik verzio: nem olyan mint Anyukame!:) Mostansag tepertokrol..sos peksutikrol,hurkakrol almodozom. (Mert az itt nincs!) Nekem ilyen fozes gondjaim nem szoktak lenni,arra mindig van ihlet..legrosszabb esetben elkezdek gasztro blogokat olvasgatni es megjon!:)))

Bori írta...

Huh, 8 hónap az már tényleg elég sok, szerintem nekem túl sok is lenne, úgyh totál megértem, hogy milyen kajákkal álmodsz. De gondolom, decemberben majd mindent bepótolsz :-) Naigen, a nem olyan, mint anyukámé/nagymamámé, ismerős...

timus írta...

értelek, bár nem túl sokáig, de csináltuk mi is ezt. Szerintem a kétlakiságban az a jó, hogy kapsz egy kicsit mindenből - mert az embernek alaptermészete (sajnos, szerencsére? nem tudom), hogy gyakran elvágyódik, arról ábrándozik, amit nem kaphat meg. Bonyolult... vagy úgy is lehet mondani, hogy a mérlegnek mindig van két serpenyője, és a kétlakisággal mindkettőbe pakolhatsz jócskán. És mindig jön egy impulzus, ami kizökkent a rutinná váló hétköznapokból.
Amúgy ilyen hullámaim nekem egylakiként is vannak... :(

Bori írta...

Timus, totál a gondolataimat írtad le. Jah, egyébként egylakiként is simán megvannak ezek az agyalások, csak így talán még kiélezettebb néha, haza terep biztonsága nélkül. De ha kihagynánk, sajnálnánk :-)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...