Hókáosz, német hegyi utak és majdnem-hazautazás

A hó és én szép múltra tekintünk vissza: állítólag hatalmas hó volt, amikor születtem, és mindig is imádtam az első havat, amikor minden olyan szép fehér, csöndes. A kapcsolatunk azonban tegnap óta egész más lett... 

Fotó innen.

Az úgy volt, hogy tegnap estére Keszthelyen leszünk, Pisti másnap konferenciázik, és aztán irány Debrecen, karácsony, stb. Hát nem úgy lett. Reggel naivan elindultunk Berlinből kocsival - esett ugyan a hó, de nem tűnt nagyon vészesnek a helyzet, Pisti nagyon tapasztalt vezető, mindenféle időben vezetett már. Ahogy azonban haladtunk Drezda felé, egyre csúszósabbak lettek az utak, egyre kevésbé tudták őket tisztítani, és a hó csak esett, esett és esett, egyre nagyobb pelyhekben. Drezda után a cseh-német határ már közel van, hamar át lehetne érni. Tegnap azonban végeláthatatlan, tömött kamionsor állt az autópálya két sávjában, és nem tudtuk, mi az oka annak, hogy semerre sem mozdulnak (baleset? időjárás? stb). Képek itt. Egy pár másik autóval együtt egy darabig még a leállósávon próbáltunk előrejutni, de nem sok sikerrel. Miután két rendőr közölte velünk, hogy az autópálya e szakasza teljesen le van zárva, egy lehajtón letértünk Pirna városkája felé, ugyanis elvileg egy másik útvonalon is mehettünk volna Prága felé, amely szintén az autópályára visz tovább. 

Ahhoz, hogy Csehországba átérjen az ember ezen a környéken, egy nagy hegyvidéken kell keresztülmennie, mely a Sächsische Schweiz-Osterzgebirge (Szász-Svájc, Érchegység) nevet viseli, Németország Szászország tartományában (majd Csehországban). Ezek nagyon szép, fenyőfákkal borított hegyek, ahol mentünk már sűrű ködben, napsütésben, őszi színpompában és hómentes téli időben is. Ezúttal megtapasztaltuk a havazást is. Kis falvakon keresztül kanyargó utakon mentünk, néhol egy-egy tábla jelezte, hogy merre van Prága, de számomra nagyon-nagyon ijesztő élmény volt az egész. A táblákat sokszor befújta a hó, a hegyi utakon alig takarították el a havat, máris újra havas lett, tényleg csak lépésben lehetett haladni, és azt hiszem, nagyrészt Pisti vezetéstechnikáján múlott, hogy nem akadtunk el sehol... 

A rendőröktől annyit tudtunk, hogy egy bizonyos Glashütte nevű település felé kell mennünk. Megálltunk egy kis benzinkútnál "mosdó-szünetre", és a tulajdonost megkérdeztük, merre tovább, érdemes-e egyáltalán tovább menni. Én nem sokat vettem ki az ő német akcentusából, de Pisti megértette, hogy meg lehet próbálni, ám lehet, hogy mire odaérünk a határ közelébe (Teplice), már lehet, hogy komolyabb hófelszerelés is kell... Nekivágtunk hát, és további havas utak, egy-egy nagyobb emelkedő és hóátfúvás után megláttuk, hogy merre kell tovább menni, nem is lett volna már messze, de nem mehettünk, le volt zárva az az út is, a hatalmas hó miatt. Részemről kezdődő pánik, Pisti részéről dühödt megfordulás az autóval, majd közös megegyezés: visszamegyünk Berlinbe, ennek így semmi értelme. 

Visszaaraszoltunk hát a hegyi utakon, a még mindig szakadó hóesésben, a fenyőfák ágai szinte teljesen legörbültek a rengeteg hó miatt, mindenhol lapáttal, seprűvel küzdő embereket láttunk, ahogy a falvakon átmentünk. Kb. 3-4 órát kanyarogtunk összesen a hegyekben, és hazafelé láttuk, hogy még mindig le volt zárva az autópálya Csehország felé, nem tudom megsaccolni, milyen hosszan álltak a kamionok, de több percig mentünk el a másik irányban mellettük. Nagyon-nagyon sajnáltam a szegény kamionsofőröket, buszvezetőket és azt a pár autót, akik ott ragadtak - mi legalább vissza tudtunk fordulni, volt hová visszamenni. Igaz, láttuk, hogy osztottak teát, ételt, és láttunk mentőt is.

Hazaérve láttuk a hírekben, hogy valóban hatalmas káosz alakult ki ott, ahonnan visszajöttünk: teljesen járhatatlanok voltak a csehországi utak a havazás miatt, ezért nem engedték át a forgalmat. Később is csak egy sávot nyitottak meg, gondolom, maradt a dugó, amíg az a rengeteg kamion átaraszolt Prágáig... 

Itt egy videó, akit érdekel, hogy a hegyi utakon mi alakult ki estére.

Reggel 7 órás indulásunk után délután fél 5-re értünk újra haza, Berlinbe. Pistinek le kellett mondania a konferenciát, majd alternatív módot kerestünk a hazaútra (fapados repülő), ugyanis további nagy havazást, fagyot és kemény telet jósolnak a meteorológusok, amely a hegyekben csak hatványozódik... Pár nap múlva elvileg otthon leszünk, ha az időjárás is úgy akarja. 

Tanulságok:

1) A telet komolyan kell venni, főleg ha havazást jósolnak. Legyen jó téligumi a kocsin, és lehetőleg csak olyan vezessen, aki tudja is, hogy mit csinál, és van tapasztalata - utóbbi kipipálva :-) Nagyon sok balesetet láttunk, nem volt szép.

2) Alföldi emberek, akik nem ismerik igazán a hegyvidéki havazást, készüljenek fel jól, és ne akarjanak a hegyekben autópályán kívül autóval közlekedni - megjegyezve.

3) Jobb a repülő, vagy a vonat (bár utóbbival meg tavaly jártunk rémesen, de ez egy másik sztori)... - bár minden késhet...

4) A tél, a havazás és a hideg mondjon le! :-)))

Kalandoztatok már ilyen extrém időjárási körülményekben???