2010. július 12., hétfő

Az újraértelmezett tejbegrízről


Szerintem minden nemzetnek létezik saját "tejbegríze", azaz, valamilyen kása-szerű étele. Hívhatjuk zabkásának, puliszkának, kukorica-kásának és még nyilván ezer más néven, de a lényeg ugyanaz: egy pépes, könnyen fogyasztható, tápláló ételt kapunk, amelyet sokféleképpen lehet variálni és manapság egyre többet fedeznek fel újra közülük. Valahogy így jártunk mi is a tejbegrízzel.



Azt hiszem, Magyarországon aligha van olyan ember, aki ne evett volna gyermekkorában tejbegrízt. Iskolában vagy otthon, de mindenképp. A két klasszikus a kakaós-cukros és a fahéjas-cukros verzió volt, háztartásonként változhatott, hogy ropogott-e rajta a kristálycukor vagy (okosan) porcukorral volt-e keverve, legalábbis felénk ez volt a két lehetőség. Aztán változó volt a gríz sűrűsége is, volt aki nagyon hígan szerette, mások sűrűbben. Természetesen akadt olyan is, hogy az ember grízcsomókat talált az elé rakott tányérban - na ez kevésbé volt étvágygerjesztő :-) Kérdés volt az is, hogy az ember a széle felől ette-e a közepe felé a grízt, vagy pedig az egészet összekeverte...

Az én személyes kedvencem az volt, amikor már picit ráolvadt a grízre a kakaós-cukros "topping", ekkor azt a részét megettem, és általában a szélére már elfáradtam, az nem volt olyan érdekes. Pisti is csak leette róla a kakaót. A húgom azonban mindig "fadarabbal" (így mondta a fahéjat) kérte. Egy ismerősünk mindig repetázott a menzán, amikor tejbegríz volt, és még sorolhatnám a hasonló emlékeket.

Legutóbb azonban a berlini egyetemi menzán fedeztük fel újra a tejbegrízt, azaz a Grießbrei-t, ahogyan itt mondják. Desszertként egész sokan eszik, és hidegen tálalják, forró vagy hideg gyümölcsöntettel, kis tálkákban! Nagyon finom, krémes, picit vaníliás így a gríz, egész más, mint gyerekkoromban :-) Ezt próbáltam meg itthon reprodukálni, és nagyon ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, mert eszméletlen jó, egész más dimenzió! :-)


Hozzávalók: (4-5 kisebb adag)
- 100 g gríz (búzadara)
- 1 l tej
- 4-5 ek cukor (vagy 3 ek cukor és egy cs. vaníliáscukor, vagy pár csepp vaníliakivonat)
- egy csipet só
- 20-30 g vaj

Az epermártáshoz (opcionális):

- 450 g eper
- 3-4 ek cukor
- 1 dl víz
- fél citrom leve

A tejből egy pohárnyit külön öntünk és ebben elkeverjük a grízt, így csomómentes lesz. A maradék tejet a cukorral, vajjal és sóval felforraljuk és amikor már forr, hozzákeverjük a grízes tejet is. Alaposan elkeverjük, és folyamatos keverés mellett főzzük még kb 8-10 percig, vagy amíg kellően besűrűsödik (nem kell nagyon nagy lángon).

Miután levettem a tűzről, én még jó 40 percen keresztül 10 percenként megkevertem a tejbegrízt, egyrészt azért, hogy gyorsabban hűljön, másrészt azért, hogy ne legyen ráncos a teteje.

Amikor már langyos, eldönthetjük, hogy így kívánjuk elfogyasztani, vagy lehűtjük teljesen. Én az utóbbi verziót választottam. Miután lehűlt, tálalás előtt jól át kell keverni: nem lesz teljesen krém-jellegű, de nem is lesz göcsörtös. Esetleg lehet próbálkozni formázással is (kanalakkal, fagyiszedővel...). A vajtól krémes lesz és a vanília csak egész finoman érződik...

Amíg hűl, elkészíthetjük az epermártást - nem, én még mindig nem unom az epret :-)

A gyümölcsöt megmossuk, megtisztítjuk és negyedekbe vágva egy fazékba helyezzük. Hozzáadjuk a cukrot, vizet és citromlevet és felforraljuk. Közepes lángon addig hagyjuk főni, amíg az általunk kívánt állagúra sűrűsödik. Nálam ez kb. 30-35 perc volt. Nagyon jó állagú és ízű mártást kaptam!

Kinek milyen emlékei vannak a tejbegrízről? Esetleg ismertek valami speciálisabb tejbegríz-receptet? Kíváncsi vagyok ám!

4 megjegyzés:

Dora írta...

A tejbegriz soha sem volt a kedvencem, sokkal inkabb a tejberizs. Szerintem a vilag ez ugyben is ket partra szakadt. Rizs vagy griz?:)
Anyukam baracklekvarral szerette enni (tudjatok az a jo folyos lekvar sok barack darabkaval)..en ha megis neha akkor csak is folyosan szoval forron!:)
Noverem allitolag mindig Apukamat kerte meg tejbegriz keszitesre amikor kicsi volt, mivel O tudott csak jo nagy "csombekokat" bele gyartani..:)Kinek mi a jo!:)

Bori írta...

A tejberizst is szeretem, én akkor nem szakadtam két részre :-) De amúgy így hidegen tényleg más, lehet hogy így kellene egyszer kipróbálnod?
Szóval nővéred szerette a csomókat a grízben? :-D Ízlések és pofonok ;-D

PartizánOrsi írta...

A "Csirip-szótár" c. ezeréves müben is van egy olyan történet, amikor Csirip inkább az apukájával csináltatja a tejbegrízt, mert az olyan jó csomós :-)
Rézsemröl "tejbegríz kakaószórással" a gyerekkori emlék a napköziböl. Kívülröl befelé haladva, mert a széle hidegebb. Kristálycukorral, hogy ropogjon a fog alatt. Érdekes módon, otthoni emlékem nincs róla, pedig Anyu biztos csinált. Most meg van, hogy évekig nem is eszek tejbegrízt, mert egyszerüen nem jut eszembe, pedig szeretem. És az egészen kiskorú gyerekem is hátrányos helyzetünek mondható, mert még nem föztem neki tejbegrízt...
Ja, és én is szeretem a tejbegrízt és a tejberizst is :-)

Bori írta...

Na hát akkor a gyerekednek csinálj majd azért egyszer, ne legyen szegény hátrányos helyzetű! :-D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...