Foci, kicsit másképp

Szombaton elmentünk életünk első amerikai foci meccsére. Pisti helyzeti előnnyel indult, mert ő már kívülről tudja a játékszabályokat, tanította is – számomra egy kicsit nagyobb kihívást jelentett, mert a játékról nem túl sokat tudok... A foci általában is kínai, hát még az amerikai :-)

Amerikában a foci, vagy ahogyan ők mondják, "american football", hihetetlen nagy népszerűségnek örvend. Az országos bajnokság (NFL – National Football League) mellett legalább olyan népszerű az egyetemek közti bajnokság, avagy a "college football", mely hivatalosan az NCAA (National Collegiate Athletic Association) szövetségbe tartozik. A virginiai egyetemnek saját 60 000 (!) fős stadionja van, ahol a különféle játékokat tartják.

Mi egy szezonnyitó college football meccsre mentünk, amelyen a helyi (Charlottesville-i) csapat, a University of Virginia játszott a William and Mary College csapata ellen.

Annak ellenére, hogy tudásom meglehetősen csekély az amerikai focit illetően, azt kell mondanom, hogy életem egyik legnagyobb sport-élménye volt a meccs! A UVA csapatának, a Virginia Cavaliers-nek hatalmas a szurkolótábora, pláne ha itthon játszanak, és az amerikaiak ám komolyan is gondolják! Mindenki, de értsd szó szerint, mindenki, a csapat színeibe, narancssárgába és kékbe öltözött, így ha végignéztünk a stadionon, ezt láttuk:

Nagyon érdekes egyébként a csapat beceneve: Virginia Cavaliers. A "cavalier" szó jelentései többek közt: "lovas katona, lovag", mely egyértelműen a harcra, harcos szellemre utal. Ám ha kontextusában nézzük ezt a kifejezést, sokkal mélyebb jelentést is látnunk kell: Virginiában, mely tulajdonképp az USA régiói közül már a Délhez tartozik, jelentős déli arisztokrácia él(t), akik a polgárháború előtt például sok rabszolgát is tartottak, hatalmas ültetvényeik voltak. Ez az arisztokrácia mindig is egyfajta nosztalgiával gondolt vissza eredetére, melyet akár a lovagi korokig visszavezettek, és a "cavalier" szóban ez a nosztalgikus múltba vágyódás is benne van. A lovag és a lovas szimbóluma egyébként alapmotívum a csapattal kapcsolatosan. A meccs előtti show nagy részében is vissza-visszatért: egy kisfilmben rajzfigurákkal vezették be a meccset játszó csapatokat, ahol a lovas kerekedett felül és végül belovagolt a stadionba, nem csak a kisfilmben, hanem élőben is. Az egyetem fúvószenekara is lovasegyenruhákban masírozott, lépéseik, formációik mind a lovagi tornákra emlékeztettek és a "V" betűt formálták (aki nem találta volna ki, miért: Virginia...).

Az egész meccsen érződött, hogy családias esemény, közösségformáló és – összetartó. Már jóval a meccs kezdete előtt gyülekeztek a környék parkolóiban és parkjaiban az emberek, sütöttek-főztek, iszogattak, beszélgettek és jól érezték magukat, ráhangolódtak a csapatuk megmérettetésére. Van erre egy külön ige is az angolban: "to tailgate".

Számomra (sajnos) szokatlan módon nem tapasztaltam semmi olyan agressziót vagy gyűlölködést, mint az otthoni focimeccseken, pedig ez is csak ugyanolyan csapatok közti versengés, és őszintén, nem is hiányzott. A biztonságra természetesen itt is nagyon figyeltek, belépéskor megvizsgálták mindenki táskáját.

Tipikus ételek egy meccsen: hot dog, mindenféle formában, popcorn, édességek, üdítők, sör. Szotyit nem láttam :-D Ahogyan otthon is, itt is sokkal drágábbak a stadionban kapható enni- és innivalók: 4-5 dollárba került minden átlagosan, amit mindenképp soknak érzek egy sima, nem különösebben nagy hot dog-ért... ám a nagy tömeget ez nem tartotta vissza :-)

És hát végül jogosan kérdezhetnétek, hogy mit lett a meccs eredménye? Sajnos, a várakozásokkal ellentétben a Virginia Cavaliers kikapott a William and Mary csapatától 26-14-es végeredménnyel. Igen, néha a lovagok is vesztenek. De azért: Go Hoos!, ahogy a stadion zengte.

Kép innen.