2009. szeptember 17., csütörtök

Koraőszi időutazás vissza a csillogó nyárba – Virginia Beach Magic

Korábban, ha bárki megkérdezte volna tőlem, hogy mit tudok Virginia államról, nem sok mindent tudtam volna prezentálni.


Eddig láttam a rengeteg zöld fát és a hatalmas erdőket, a szépen hullámzó hegyek mentén. Az utak mentén mindenhol ki is van írva, hogy „Keep Virginia Green” (Őrizzük meg Virginia-t zölden) – szerintem elég jól haladnak.


Aztán (szinte) látom a történelmet nap mint nap, hiszen rengeteg polgárháborús ütközet esett meg itt a környéken, és erre mindenhol emlékeznek is. Ahogyan már korábban is írtam, a lakóhelyünk környékén elvenen él Thomas Jefferson ex-elnök öröksége, és a környék sok más híres embernek, politikusnak és elnöknek is otthont adott az idők során.


Most azonban egy olyan arcát láthattam Virginiának, amelyről nem is álmodtam korábban! Virginia Beach közvetlenül az Atlanti-óceán partján terül el, és nagyon népszerű üdülőövezetnek számít.



Ez a térkép nagyon távolról ábrázolja a dolgokat, Charlottesville nincs is rajta - máson van a lényeg :-)


A tiszta, homokos part 38 mérföld (kb. 60 km) hosszan húzódik, végig szállodákkal szegélyezve, és a part mellett közvetlenül egy széles sétány fut, ahol rengetegen sportolnak, sétálnak, görkorcsolyáznak... A szállásunk nem volt olyan drága, ahhoz képest, hogy csodálatos óceánra néző kilátásunk volt, például ilyen:



Kiszámoltam, hogy kicsit több, mint 11 éve láttam utoljára tengert! Mondanom sem kell, hogy teljesen elvarázsolt! Nagyon-nagyon fáradtak voltunk, amikor vasárnap este 6 körül odaértünk, mégis, mint valami főnixmadár, feltámadtam hamvaimból és egy kisgyerek lelkesedésével nyüstöltem Pistit, hogy márpedig rögtön-azonnal-máris menjünk le a tengerpartra! Amint a finom homokba léptem, és a hullámokat megéreztem, máris helyrebillent a világ.



Egy éjszaka ájult alvás után reggel arra ébredtünk, hogy a partmenti sétányon katonák futnak, és énekelnek, épp úgy, mint a filmekben:



Később ki is derült, hogy mit keresnek a katonák a parton. Pisti felvilágosított, hogy a környéken van az USA (egyik) legnagyobb tengerészeti támaszpontja, az Oceana Naval Base, és a nap folyamán egészen megbizonyosodhattunk arról, hogy aktivitás is van ott! Feküdtünk a parton, és egyszer csak hangosan elhúzott felettünk egy katonai repülő – ahogyan a Szakértőtől megtudhattam, egy F18-as modell :-) A nap hátralévő részében folyamatosan gyakorlatoztak a repülők, ami (főleg) Pisti számára nagyon nagy élménynek bizonyult, ő ugyanis világéletében rajongott a repülőkért.



Azt is sikerült kiderítenie, hogy ezek a katonák, akik most itt gyakorlatoztak, a Flying Swordsmen repülőszázad tagjai, és tavalyi iraki kiküldetésük után idén októberben is újabb küldetésre indulnak majd. Hátborzongató volt hallgatni és látni ezeket a gépeket, hiszen én még sosem láttam ilyeneket élőben.


Joggal kérdezhetnétek, hogy mit ettünk, ha már egyszer a blog egyik oldala gasztronómiai. Nos, a válaszom: Pizza Hut, hotel reggeli, sós keksz, fagyi, a vacsorát kihagytuk, mert nem voltunk éhesek, Diet Pepsi, Chardonnay. Tudom, szánalmas, de nem tudtuk magunkat elvonszolni a partról, és szerintem ez érthető:



4 megjegyzés:

varikata írta...

Oh yeah...u're writing about the beach finally...that's what I've been longing for. It's so amazing, isn't it?! It's not just a trivial Adriatic see like in Bibione, Italy or something...it's THE OCEAN, baby!!
As for gastronomy: why didnt u try some see food??? Fish & chips, prawn, salmon, calamary..mmmm....yummy :D

Bori írta...

Mondom, hogy nem akartuk elvonni magunkat a partról, és hát az éttermek megint csak nem walking distance-en belül voltak nagyrészt :-) De ami késik, nem múlik!

Kata írta...

jajj te :) annyira át tudom érezni a dolgot, ahogy kettesben friss házasként lelkesen utazgattok, ez annyira jó, kedvet is kaptam hozzá, én is becsomagolom a férjem és indulok :-D

Bori írta...

Gyertek, persze! :-)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...