2009. november 17., kedd

Sós rúd Retro

A sajtos-sós rúd számomra nagyon retró étel, hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljek. Felderengenek régi babazsúrok, papírpoharak, pörgős szoknyák, iskolai klubdélutánok, csipkepapírok a tálcákon, Lambada vagy D.J. Bobo a háttérből... És rémlik az is, hogy ezt a "süteményt" hihetetlen sebességgel pusztította el mindenki! :-)



Van valami ebben az egyszerű sós-sajtos tésztában, talán a köménymagok ropogása vagy a finomra sült sajt a tetején - nem tudom. Mindenesetre, nem lehet benne csalódni, és szerintem elrontani is nagyon nehéz - persze, nem lehetetlen! ;-)

Kíváncsi vagyok, nektek mi a kedvenc retró ételetek? Milyen emlékek társulnak hozzá?

Addig is, a recept:

- 25 dkg vaj / margarin
- 25 dkg liszt
- 25 dkg túró
- kb. 20 dkg sajt reszelve (15 dkg a tésztába, 5 dkg a tetejére)
- 2 tojás (egy a tésztába, egy pedig a kenésére)
- 1 teáskanál só
- köménymag

A hozzávalókból gyúrjunk tésztát, mely eleinte kicsit száraznak tűnhet, de végül nagyon jól formázhatóvá áll majd össze. A túró puhává teszi, és ha nem trappistát használunk, a sajt-ízekkel is érdekesen variálhatunk. Én füstölt edami sajtot használtam. Tegyük legalább 1 órára a hűtőbe állni.


Nyújtsuk ki a tésztát 1 ujjnyi vastagságúra, kenjük meg a tetejét a felvert tojással. Szórjunk rá bőségesen köménymagot és reszelt sajtot. Derelyevágóval vagy csak egy sima késsel vágjuk a kinyújtott tésztát csíkokra, tetszőleges hosszúságúra, és süssük ki 180 °C-os sütőben kb. 10 perc alatt.

2 megjegyzés:

varikata írta...

Én is nagyon imádom a sajtos rudat, szerintem nincs ember, akinek nem jönne be. Ráadásul sör-, bor-, pezsgő- vagy akármilyen korcsolyának is beillik. Lényeg, hogy jól lehet rá inni...:-)
Mi sima túró helyett juhtúrót szoktunk beletenni, amelynek következtében sütéskor nem éppen kellemes, szúrós szagot érezhetünk, de az íze annál finomabb, és a túró nem engedi kiszáradni napokkal később sem...ha esetleg nem fogyna el még frissen aznap. Mmm...imádom!

Névtelen írta...

Nekem az egyik fő retro-ételem a "grízes mézes" csokibevonattal. Ilyet CSAK a kersztmamámnál ettem gyerekkoromban. Egy nagy hideg kamrában várta a süti, hogy felvágjuk és megkóstoljuk a téli ünnepeken ( karácsony, téli névnapi vendégségek).
Évekkel később a nagylányom készítette el a mézeslapokat és a tölteléket az édesanyám receptje alapján. Finom volt a sütemény, de - amint várható - a "feeling" már sosem lesz olyan....
Idén karácsonykor valószínűleg én is elkészítem ezt az édességet, addigra talán még a recept is felkerül a blogra :) "A"

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...