Életjel :-)

Hú, de rég nem írtam... A csend oka: már nagyon érzem a végét a főbérlővel való együttélésünknek :-) Négy napig ugyanis még a nyelviskola keretein belül élünk Güntinél (nevezzük így), aki egy normális, mégis nagyon fura agglegény, ennek megfelelő konyhával (ha már gasztroblogon vagyunk). A konyhafalakon az évek során itt elszállásolt külföldi diákok búcsúüzenetei, aláírásai tarkállnak, és Günti igazából csak egy-egy gyors falásra használja a konyháját, meg reggeli kávéfőzésre.

A fal.

Rengeteget dolgozik, mint utazásszervező, és amikor épp nem dolgozik, időről-időre elvonul Afrikába pár hétre, iskolákat építeni meg segélyszervezetekkel dolgozni. A lakás, a mi szobánkat is beleértve, tele van afrikai és egyéb világkörüli útjainak emlékeivel: térképek, fényképek, poszterek és matricák sokasága bizonyítja házigazdánk világvándorságát. Néha váltunk vele egy-két szót, de eltérő életritmusaink miatt nem sokat látjuk.

És ami a főzést, illetve, annak hiányát illeti: egyszerűen nem tudok ebben az idegen és általam nem formálható (értsd: javítható) konyhában blogban megjeleníthető szintű finomságokat alkotni! Az egész együttlakás-helyzet egyfajta tüntető magatartást hoz elő belőlem: csak a főzőcskézés minimumát teljesítem.

Hetente egyszer-kétszer főzök valami meleget: éljen Uncle Ben's curryszósza és a csirkemellfilé - gyász. A konyhában található sütő felé sem nézek, elég volt egyszer belekukkantanom és az évszázados, zsíros sütőpapírokat meglátnom, lehet, hogy még az NDK idejéből maradtak ott :-)

Ez egyébként a kedvenc rajzom a konyhában:


A lényeg viszont: már csak négyet kell aludni, és átköltözünk az új, SAJÁT albérletünkbe, ahol lesz SAJÁT konyhám, hogy kedvemre süssek-főzzek majd, és persze, hogy Titeket is újabb és újabb receptekkel bombázzalak :-)

Addig is, ajánlok nektek egy filmet, amit tegnap láttunk a moziban: Woody Allen Whatever Works című művét. A film már 2009 végén bemutatásra került, csak mi most jutottunk el megnézni. Nem vagyok a Woody Allen filmek nagy ismerője, csak egy pár rendezését/szereplését láttam még, de ez a film nagyon tetszett. Vicces volt, ugyanakkor egy kicsit keserű is, ahogyan a New York-i "zseni" fizikus és egy Mississippiből elszökött butuska lány története kibontakozott előttünk. A sok mellékszereplővel, érdekes karakterekkel megtűzdelt film igazán jó esti szórakozásnak bizonyult.


Kép innen.

Na és persze New York... Ha valaki már látta, mi volt a véleménye? Érdekelne.

Remélem, legközelebb már az új helyről jelentkezem! Addig is legyetek jók :-)