2010. május 3., hétfő

Brunch kaja 1.: Mézes zserbó


Szóval az úgy volt, hogy sokan adtatok tanácsot, mit is kellene sütnöm az ominózus brunchra, édeset-sósat. Az édes-választás végül a zserbóra esett, azon belül is a mézes zserbóra. Lehet, hogy nem teljesen "autentikusan magyar", mégis egy izgalmas feladatnak gondoltam, pláne, amikor keresgélés közben ráakadtam erre a receptre a
Nőilapozón (ugyanez Lilla blogjában is megtalálható). Innen már sok recepttel szemezgettem, és nem kellett csalódnom most sem...

(A kép nem sikerült a legjobban, siettem :-)

Az összejövetel, ahová a süti készült, nagyon jól sikerült. Berlin Schöneberg nevű negyedébe, Pisti tanszékvezetőjéhez voltunk hivatalosak, ahol a Kennedy Intézet oktatói-koordinátorai-családtagok-stb mind jelen voltak: az újakat megismerni, az elmenőktől búcsút venni, a kisbabákat üdvözölni :-) Egy szép tágas, régi polgári lakás nagy szobájában volt megterítve, és mindenki hozott valami finomságot. Volt szuper krumplisaláta, török édességek és sós ételek is, quiche, tésztasaláta, kenyerek, sajtok és még sorolhatnám. Beszélgettünk egy pár emberrel, be is kellett mutatkoznunk - alapvetően kedves és érdeklődő volt mindenki, nyáron elvileg grillparty is lesz majd :-)

És akkor a sütiről: az egész elfogyott!!! Ebből (és a saját véleményünkből) arra következtetek, hogy finom lett :-))) Tényleg, nagyon puha, nagyon egyben van ez a zserbó, sokáig eláll - próbáljátok ki, nagyon megéri! Legközelebbi project a hagyományos zserbó lesz.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 12 dkg méz
- 10 dkg vaj
- 0,5 dl tej
- 2 tojás
- 16 dkg cukor
- fél citrom leve
- 65 dkg liszt
- 1 kk szódabikarbóna
- 1 cs vaníliás cukor
- 1 kk fahéj
- 1 csipet só

A krémhez:

-1 cs vaníliás pudingpor
- 4 dl tej
- 20 dkg porcukor
- 20 dkg vaj
- 2 cs vaníliás cukor
- 1 narancs reszelt héja
- 0,5 dl citromlé
- 0,5 dl rum
- málna/ribizli lekvár (én sárgabarackkal csináltam, mert az volt házi, illett hozzá)

A mázhoz:

- 20 dkg étcsoki


Egy lábasban forrósítsuk fel a mézet és a vajat. Közben keverjük a cukrot habosra a tojásokkal és a citromlével. A két keveréket öntsük össze, adjuk hozzá a szódabikarbónát és a tejet, majd jól keverjük ki. (apropó: szódabikarbóna németül: Natron, Speisenatron, Speisesoda - nem volt olyan egyszerű kideríteni :-)

A lisztet keverjük össze a fahéjjal, a vaníliás cukorral és a sóval, és adjuk a mézes keverékhez. Spatulával keverjük össze. Elég ragacsos lesz, de nem kell hozzá további lisztet adni, hanem csak a hűtőbe tenni fél órára, így totál kezelhető lesz. A sütőt melegítsük elő 180°C-ra fokra, kenjünk ki egy/két tepsit vajjal (nekem csak egy volt, elég volt) és lisztezzük is vagy béleljük ki sütőpapírral. Én csak sütőpapíroztam és nem ragadt, égett, stb. A tésztát osszuk négyfelé, minél pontosabban és kissé lisztezett felületen nyújtsuk tepsi nagyságúra, vékonyra. Nekem egyik tésztarétegem sem lett konkrét téglalap alakú, de nem baj, mert tálalás előtt vágtam csak a széleket egyenesre, és a felesleges széleket elraktam máskorra. Óvatosan emeljük át a tepsibe a tésztákat, akár a nyújtófára felgöngyölve is, hogy ne szakadjanak, és 5-8 perc alatt süssük meg. Csak addig süssük, amíg a lapok széle épp meg nem barnul, nem szabad túlsütni. A lapokat hagyjuk kihűlni.

A pudingport főzzük meg a tejjel, majd miután levettük a tűzhelyről, keverjük bele a citromlevet és a rumot. A vajat keverjük habosra a cukorral, a reszelt narancshéjjal és a vaníliás cukorral. Miután a puding kihűlt, habverővel apránként keverjük hozzá a vajas krémet.

Tegyük a tepsi aljába vagy egy nagy tálcára az egyik tésztalapot és kenjük meg a krém felével. Tegyük rá a következő lapot, nyomkodjuk rá, majd kenjük meg lekvárral. Erre jön a harmadik tészta, majd a krém második fele, végül a negyedik tészta. Közben minden lapot nyomkodjunk le szépen finoman. A negyedik lap után lefedtem a zserbót fóliával, betettem a hűtőbe és egy éjszakán át (legalább) jó nagy széles könyveket tettem rá (ahogy az eredeti recept is javasolta), így szép sima és olyan "egyben" lett a süti. Nagyon kell neki a legalább egy napnyi összeérés, érdemes kivárni, mert az először kicsit intenzívnek tűnő narancsos-rumos-vaníliás krém másnapra fantasztikusan összeérik a szárazabb mézeslapokkal...

Másnap szedjük le a nehezékeket, és kenjünk olvasztott csokit a tetejére. Ehhez gőz fölött olvasszuk meg a csokit, tegyünk hozzá egy-két evőkanál vajat, és oszlassuk el szépen a sütin. Nekem e téren még van mit fejlődnöm, de a felvágott zserbón nem látszott annyira a csokibevonat kisebb egyenetlensége :-)

Ez a zserbó bevonul kis családközösségünk törzsreceptjei közé. Ugyan babrás egy kicsit, de a sütés közben lehet gondolkozni az élet dolgain, és a végeredmény... magáért beszél.

11 megjegyzés:

Lilla írta...

örülök h sikerült :-)

Bori írta...

Én köszönöm a receptet, tényleg szuper lett! :-)

Niki írta...

Csodás:-DDD

Dora írta...

Bori,

szep lett, biztosan finom is! Orulok,hogy ilyen jol sikerult!:)

Bori írta...

Köszönöm! Mondom, mindenkinek csak ajánlom, mert tényleg fincsi :-)

Névtelen írta...

Én is kipróbáltam szombaton :) nagyon jó lett, de csokimáz helyett -mivel nem volt csoki- csak egy kis kakaóport szórtam a tetejére. Úgy is tökéletesre sikeredett! Kata

Bori írta...

Naa, akkor ez egy újdonság, de elhiszem neked, hogy úgy is jó lett!!! :-D Örülök ám!

Patrícia írta...

Kedves Bori! Mi a véleményed, ha szombaton megsütöm következő pénteken még ildomos az ilyet céges bulin kínálni? Mézes puszedlit viszek, de szeretnék valami karácsonyi jellegű torta szerűt vinni.
Köszi: Patrícia

Bori írta...

Hát, az ugye 5-6 nap állás, nem tudom, lehet, hogy én akkor már nem vinném céges bulira. Nem hiszem, hogy megromlana, inkább csak azt nem tudom, jót tesz-e neki, hogy annyi ideig áll, nincs semmi tapasztalatom vele ilyen téren. Nem tudod esetleg kedden/szerdán megsütni? Akkor még pont jó lenne...

Zsú írta...

Megcsináltuk, finom lett, elfogyott!

Bori írta...

Röviden-velősen: köszi! :-D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...