Zserbó - az első

Életem első zserbóját a múlt héten sütöttem meg, ugyanis a nyelvtanfolyamot, ahová jártam, egy kis közös eszem-iszommal zártuk, mindenki hozott valamit olyat, ami a saját országára jellemző. Kóstoltam japán, thai, kínai és olasz kajákat, laza hangulatban telt a délelőtt, jót beszélgettünk a többiekkel. Ki gondolná, hogy ilyen tökéletlen nyelvtudással is milyen jól el lehet csevegni a jófej emberekkel? :-)

A zserbót eléggé magyar süteménynek tartom, és bevállaltam a kockázatot, hogy most először készítem - szerencsére jól sikerült! Darált dió keresésem kálváriájával nem untatlak titeket, legyen elég annyi, hogy nagyon sok boltban jártam, és darálva sehol sem találtam (találtam viszont darált mogyorót, mandulát, és mindenféle egzotikus dolgot). Végül itthon, manuális (késes) aprítással és konyharuhán keresztüli rombolással állítottam elő a (majdnem) megfelelőre darált diót. Bolti sárgabaracklekvárt használtam, mert az otthonról hozott, házi készítésű már elfogyott rég, de így is jó ízű lett. 

Tiramisu, japán rizses valami és thai tészta - a többiek művei...

A receptért nagy köszönettel tartozom Dóri nevű olvasómnak, aki Londonból szokott hozzám ellátogatni - ő már sokszor sütött e recept alapján kint zserbót, mindig nagy sikerrel: nem is csodálkozom, ugyanis tényleg nagyon jó kis zserbó lett! KÖSZI DÓRI!!! A csoportnak ízlett, Pisti szerint is nagyon jó lett, talán legközelebb még a csokimázat kell egy kicsit tökéletesíteni, mert az most helyenként megrepedezett, de ez már csak részletkérdés.

Annak, aki karácsonyra valami hagyományosat (is) tervez, szeretettel ajánlom akár ezt a receptet, vagy a korábbi mézes zserbó receptet, mindkettő nagyon-nagyon finom.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 45 dkg liszt

- 20 dkg vaj (zsír)

- 5 dkg cukor

- 1 tojássárga

- 2 dkg élesztő (friss, vagy 2 tk száraz)

- csipet só

- 1-1,5 dl tej

A töltelékhez:

- egy kisebb üveg (lehetőleg házi, sűrű) sárgabaracklekvár

- darált dió, cukorral elkeverve, amelybe reszeljünk egy kevés citromhéjat is

A tetejére:

- 20 dkg jó minőségű étcsoki (és egy kevés olaj)

Az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk (a szárazélesztőt is lehet). Amíg az élesztő dolgozik, a liszthez hozzáadjuk a sót, majd belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot és tojást. Ezután hozzáadjuk az élesztős tejet, és összegyúrjuk. Nem muszáj elsőre az összes tejet hozzáadni, ahogy érezzük a tészta állagán, ha túl száraz, értelemszerűen kell még hozzá tej. Nekem nagyon hamar összeállt egy jól kezelhető, ruganyos tésztává, nem szakadt, nem ragadt a nyújtáskor sem.

A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk (érdemes lemérni), és egészen szép vékonyra nyújtjuk a gombócokat. Kivajazott tepsibe rakjuk az első lapot, és jó alaposan megkenjük a baracklekvárral, amelyre jó sok cukros diót szórunk. Ezt a rétegezést ismételjük az utolsó lap tésztáig. Az utolsó lapot rárakjuk, megszurkáljuk villával, és sülés előtt egy órát hagyjuk még állni-kelni.

180°C-os sütőben 35-45 perc alatt elkészül. Érdemes egy nappal a tálalás előtt elkészíteni, mert ennyi idő alatt érik-puhul igazán össze a süti. 

A csokimázhoz olvasszuk meg a csokit (gőz fölött vagy mikróban), és adjunk hozzá 2 evőkanál olajat, vagy vajat. Kenjük a zserbóra, és hagyjuk megszáradni. 

A zserbót ki szereti még? Valaki? Senki? :-)