Diós-kávés torta egy különleges születésnapra

Imádom a születésnapokat, szeretek meglepetéseket kitervelni, lufikat fújni titokban, ajándékot adni, tortát sütni és gyertyát gyújtani, és fényképezni, amikor az ünnepelt elfújja a lángokat... Tegnap mindezt meg is csináltam, ugyanis a Pisti születésnapját ünnepeltük, bizony-bizony. :-)  

E bizonyos férjnek azonban egyáltalán nem volt könnyű születésnapi tortát találni. Nem igazán tömény csoki-imádó, se nem gyümölcstorta-rajongó, inkább a krémeket, habokat és az aprósütiket szereti, tavaly is profiterol-golyókat kért torta helyett... Időről-időre keresgéltem hát, nézelődtem, és mindig kérdezgettem, mit szólna ehhez, vagy ahhoz a tortához, lehetőleg képpel együtt prezentálva. Konkrét választ sosem kaptam, a következőket viszont igen: "én tényleg nem tudom", "úgyis finom lesz", "ez jó, mert van benne krém", "ez oroszkrém torta?", "a kávét azt nagyon szeretem", "nagymama diós tortája milyen finom volt", "az jó kis tejszínhabos", és így tovább. Lassan-lassan összeállt a kép: diós-kávés krémes torta lesz a befutó... Az ünnepelt jóváhagyta, én megvalósítottam, és ma meg is kóstoltuk: nagyon-nagyon-nagyon.....JÓ! :-)

Boldog születésnapot hát még egyszer, Pistukám!!!!

Hozzávalók:

A tésztához:

- 225 g vaj

- 225 g cukor (édesítő)

- 4 tojás

- 50 ml erős feketekávé

- 225 g liszt 

- 2 tk sütőpor

- csipet só

- 75 g dió, durvára vágva

A krémhez:

- 250 g mascarpone

- 200 g krémsajt

- ízlés szerint pár ek cukor (vagy édesítő)

- 50 ml kávé

És diódarabok a díszítéshez.

A torta alapját vagy két külön 20 cm-es tortaformában kell megsütni, vagy egyben, de két fordulóban. Én két fordulóban sütöttem meg a tésztát, és mivel minden alapanyag felezhető mennyiségű, kétszerre kevertem ki a tésztát, és szépen egymás után sültek ki.

A tésztához először habosra keverjük a vajat a cukorral, amíg halvány és egészen krémes nem lesz. Ekkor keverés közben hozzáadjuk egyesével a tojásokat, és mindegyik után jó alaposan kikeverjük. Hozzáöntjük a kávét is, és keverjük. Végül hozzáadjuk a keverékhez a lisztet, sütőport, sót és diót is, és átkeverjük. 

Sütőpapírral kibélelt és kivajazott tortaformába öntjük a tésztát, elsimítjuk. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, amíg szép aranybarna színű lesz, és a közepébe szúrt tű / fogpiszkáló tisztán jön ki. (Az eredeti recept 25-30 perc sütési időt ír, nekem ennyi idő alatt kormosra égett volna.) Ha megsült, kicsit a formájában, majd rácson hagyjuk kihűlni a tésztát. (ne próbáljuk forrón kivarázsolni, mert elrepedhet - én így jártam az elsővel...) A tésztákat akár egy nappal a torta tálalása előtt is meg lehet sütni, lefóliázva elállnak.

A krémhez keverjük simára a mascarponét és a krémsajtot a cukorral és a kávéval, majd durván a felét kenjük a tortalapok közé, a többi krémmel pedig vonjuk be (szépen) a tortát kívülről. A tetejét díszítsük nagyobb diódarabokkal, vagy bármivel, amit jónak gondolunk. A gyertyák is szépen megállnak benne. 

Ez a torta nem émelyítően édes, a kávé és a mascarpone nagyon jól kiegészítik egymást benne, és a dió sem lóg ki a sorból. Mivel azonban az összhatás elég tömény, érdemes először inkább vékonyabb szeleteket vágni belőle, és aztán repetázni, ha még fér... :-)

Ti szeretitek a szülinapokat? :-)

A torta alapreceptje innen származik.