Madártej

Az elmúlt pár évben több emberrel is találkoztam, akik nem szerették a madártejet. Egyszerűen nem tudtam hinni a fülemnek - hát az meg hogy lehet? Vaníliás, finom, könnyű, a hab pont jól feldobja az egészet, mit lehet ezen nem szeretni? A válasz általában ez volt: túl tömény, émelyítően édes. Ezek szerint nekem szerencsém volt, mert nálunk sosem ilyen volt a madártej. Pár napja Pistivel is beszélgettünk, épp gyerekkori ételekről, és mondta, hogy ő a madártejet úgy "szerette volna", de annyira "tömény" lett mindig. Igen, ebből is látszik, mennyire másképp érzékelik az egyes emberek az édeset: ami az egyiknek pont elég édes, a másiknak már ijesztően sok.

Az előbbiek után nem meglepő, mit is főztem tegnap... :-) Természetesen nálunk nem lett sem émelyítően édes, sem túl sűrű, tömény a madártej. Pár csepp vaníliakivonat, kevés édesítő (cukor), szigorúan kóstolás mellett, amíg nekünk tetszően lesz édes, jó tojások és zsíros tej - ennyi. A vaníliás-sárgás tej kavargatása egyértelmű wellness program, a habfelhők főzése pedig kifejezetten érdekes fizikai-kémiai megfigyelések sorozata. :-) Ki szavaz arra, hogy a madártej nem csak nyáron jó, hanem télen is ugyanúgy megállja a helyét???

Hozzávalók:

- 1 l tej

- 2 dl tejszín (opcionális)

- cukor vagy édesítő, ízlés szerint, kóstolgatni kell, nincs mese :-)

- pár csepp vaníliakivonat, vagy igazi vaníliarúd és magjai

- 7 tojás

- 1 csepp citromlé, csipet só

A tejet (1 decit félreteszek) feltesszük főni egy nagyobb edényben, és hozzáadjuk a tejszínt, cukrot, vaníliát. Szétválasztjuk az előre megmosott tojásokat, és a sárgáikat elkeverjük a félretett tejjel. Az edényben a vaníliás tejet nem szabad forralni, csak olyan 65-75°C-ra melegíteni, amíg még nem forr. Ha elég meleg, lassan, kevergetés mellett adjuk hozzá a sárgájás tejet. Kevergessük az egészet, lassú tűzön, és kb. 4-6 perc után be fog egy picit sűrűsödni. Ekkor vegyük le a tűzről, ne forraljuk semmiképp sem, és tegyük félre hűlni.

Egy másik lábasban melegítsünk vizet, de ezt se forraljuk  erősen! A tojásfehérjékből egy csipet sóval és egy csepp ecettel verjünk kemény habot (aki akar, hozzáadhat egy-két evőkanál cukrot). A megfelelően meleg, de nem lobogó vízbe szaggassunk evőkanálnyi hab-adagokat, de kalkuláljuk bele, hogy igen megdagadnak fővés közben a gőzben. Oldalaként egy-két perc elég, hogy elkészüljenek, de látszik is, hiszen tényleg megnőnek. A kész habfelhőket szedjük a félretett, tálba öntött madártejre. Ismételjük a folyamatot, amíg el nem fogy a hab. Én nem használtam fel az összes habot, nem fért el a madártejen, úgyhogy legközelebb csak mondjuk 4 fehérjét használok fel, a többit lefagyasztom, vagy másra használom.

Lehet még a madártejbe (kezeletlen) citrom- vagy narancshéjat is reszelni, én most narancsot használtam, nagyon feldobta. A tetejére egy kevés fahéjat szórtam, úgyhogy nem csak ízre lett nagyon jó, hanem látványra is. :-) Hidegen a legjobb - ki kell várni, amíg kihűl...

Kiegészítés: hogy miért is hívják madártejnek, más nyelveken viszont lebegő-úszkáló szigeteknek (Floating Islands)? Itt egy érdekes magyarázatot olvashattok, de ha van valakinek más elképzelése, szívesen olvasnám! 

A recept kerete innen származik.